II. felvonás

16. jelenet

Bangkok

Fred:                                   

Bangkok! Az igazi Sziám, ahol mindent megkapsz,

ebben soha nincs hiány!

Ha valami számít, az a dollár.

Na de ez nem mondhatnám, hogy új lemez...

Bangkok! A keleti varázs...

Csupa mozdulatlan Buddha, de a mélyén parázs...

Álmos, örökéber city, amivel idegeid szépen kikészíti...

Egy perc és nyakadon a kés...

De ne, hidd, hogy itt rosszabb, mint máshol!

                                           Fred+Kórus:    

                                           Ma éjjel Bangkok szíve érted repes...

                                           A zene lüktet, mint a halánték...

                                           Ma éjjel jöjj, ölelj és többször szeress!

                                           Ki tudja, utoljára talán még...

                                           Errefelé minden perc egy ajándék...

Bangkok! Sikamlósan puha...

Olyan meleg és lágy, itt nem kell ruha...

                            Kórus:

                     Tudomány a szerelem...

                     A keleties, erotikus masszázs...

                     Gyere velem, meglásd!

Nem mindegy már...?

Egyik nő, vagy egyik város, olyan mint a másik...!

                     Trópus, szerelem, legyezőpálmák -

                     gondolj Sommerset Maugham-ra!

Thaiföld! Itt rengeteg a maláj

és mind mosolyog rád - ez szabály!

A hőség úgy ér, fel sem ocsúdsz...

Már nyakadon a kés...

Kameroon... Nakaó...

                                           Extázis, őrület és szépség Sziám...

                                           Tömjén és kanálisbűz feléd száll...

                                           A város befon lassan, mint a lián,

                                           te fulladsz, úgy könyörögsz: Elég már!

                                           Jön a halál, rád mosolyog - s odébbáll...

Sziám! Azt mondja a fáma:

a világot tartja négy elefánt háta -

mint négy erős bástya...

A fehér elefántot itt senki nem bántja...

És jön most egy sakkcsata

- nem nagy, csak a két legjobb áll éppen szemben ott...

Fehéren és feketén...

Két sakk-király - seregével...

Míg az egyikük fel nem kiált:

Sakk-matt! A király halott!

                                                         /Fred+Kórus/

                                           A világ mint egy kagyló, úgy zár körül -

                                           de benne ritkán lapul igazgyöngy...

                                           Az egyik szem sír, míg a másik örül -

                                           nem sejted, melyikük az igaz könny?

                                           Ördögöt vagy angyalt rejt a riadt csönd?

                                           Ma éjjel Bangkok szíve érted repes...

                                           A zene lüktet, mint a halánték...

                                           Ma éjjel ölelj át és többször szeress!

                                           Ki tudja? Utóljára talán még...

                                           Életedben minden perc egy ajándék...

17. jelenet

Hotelszoba Bangkokban

(Oriental Hotel Bangkokban. Florence és Anatolij lakosztályukban Fredet nézik a televízióban.)

Fred (TV-ben): Az érdeklődés középpontjában továbbra is Mister Szergejevszkij áll. Három éve már, hogy a hűvös alpesi Meranóban megszerezte a világbajnoki címet. Mellé persze új hazát, egzisztenciát és egyéb előnyöket is. Most itt, a fülledt trópusi Bangkokban kell mindezt megvédenie. Van bőven vesztenivalója... Testvérharc ez a javából. A Birodalom Fekete Lovagja küzd a hazaárulóval.

Az első játszmában Viigand, a szovjet elmetank fergetegesen rontott előre. Egyenesen bele Szergejevszkij finom matthálójába. De ma Viigand megint vígan rohamozott, mintha mi sem történt volna. A háló pedig kicsit lyukas lehetett. Most a világbajnok kellemetlen órákat tölthet bájos szekundánsával a tábla előtt. Ezt a függőjátszmát nehéz lesz megmenteni...

Anatolij:                                                                     

Most mondd meg, miért van itt?

Az igazi okát!

                                                                                     Florence:

                                                                Az igazi oka a pénz. Jól fizet a TV-társaság.

Ugyan már! Nem hiszem.

                                                                 Kedvesem, nem ő az ellenfeled!

Pedig úgy érzem.

                                                                 Most azzal törődj, hogy Viigand mit lép!

Viigand... Viigand az egy robot!

(Florence kedveskedve odabújik Anatolijhoz, félve szólal meg)

                                                                Más is van...

Micsoda?

                                                                A feleséged...

Mi van vele?

                                                                Szvetlánát idehozzák.

Ide? Bangkokba?

                                                                Előbb vagy utóbb kell

                                                                valami megoldás erre...

Igen, de nem itt és nem most!

                                                                Ó, ezt a képletet ismerem már...

/Anatolij/

Valami lassacskán közébünk áll...

                                                                                     /Florence/

                                                                Lassan széthullik minden,

                                                                mi túl csodás volt...

Semmi sincs máskép...

                                                                És minden oly más...

Kérlek ne félj...

Ne félj, hiszen még szeretlek téged,

hát ne félj!

                                                                Minden nap egy újabb kis vereség

                                                                egy másik táblán...

Ez az életünk... S bárhogy léphetünk -

egyszer matt a vége...

Minden nap egy újabb ajándék, mégis!

Van mire várni!

Hinni oly csodás...

                                                         Együtt:              

                                           ... hogy van folytatás...

                                           És tán épp a legszebb rész...

                                                                Ő és én...

                                                                Együtt talán legyőzünk könnyedén

                                                                minden földi akadályt...

                                           Ő és én... Egymást talán erőssé tesszük még,

                                           mint kivétel a szabályt...

                                           Azt mondják: ennyi - boldognak lenni...

(Egyre közelednek. Végül összeölelkezve énekelnek. A dal után egy pillanatig kérdően néznek egy pillanatig kérdően néznek egymásra, de felberreg a telefon. Anatolij sokáig ellenáll, de végül megadóan indul, hogy fölvegye.)

Igen... Pont most?

Igen, tíz perc múlva ott vagyok...

(Florence-hez) A kocsi...

Tudod, az interjú, amit Walternak megígértem...

18. jelenet

A szovjet gépezet

(Molokov és stábja egy másik szálloda lakosztályában szintén a függőjátszmán dolgozik. Viigand egy sarokban háttal a többieknek, egy tábla előtt elemez.

Mellette szekundánsa, akit az első részből már ismerünk. Másik oldalán egy keverőpultszerű gépezet előtt fülhallgatóval a fejét ül egy másik egykori csapattag.

A többiek dúsan terített asztal előtt esznek-isznak.)

Molokov (Viigandhoz): Nos, Viigand, hogy állunk?

                                                                                                                           Viigand (ridegen):                                     Talán egy döntetlenre                                    még van esély. Attól                                                         függ, mit borítékolt.

(Felcsattan)

Micsoda?! Marad az előnye?! Elvtársak!

                                                                                                     Többiek:

                                                                            Da!

/Molokov/

Ördögfattyát kapjuk el,

ezt követeli pártunk-népünk!

Üsd-vágd, szégyen, hogyha nyer,

hát mostmár lépjünk!

Hadd menjen a szófosás,         

hadd makogjanak tévés majmok...

Nem győz itt most senki más, csak szovjet bajnok!

Mondta előre a pszichológus,

hogy az nyerhet majd, aki jobban bírja idegileg!

Mit nekünk lárma, meg ez a trópus?!

A bajnokunk észre se veszi ezt, nézd!

(Pisztolyt ránt elő, a levegőbe lő Viigand füle mellett, de az meg sem rezdül. Mindenki más a földre veti magát.)

Íme a külhatásokra apatikusan reagáló szovjet alaptipus.

                                                                            Fantasztikus!