I. felvonás

1. jelenet

Prológus 

A sakk története

Bíró:

Minden sakkmeccs kivételes,

mert egy hibát végleg kizár.

Minden napod végén tudod:

holnap mást fogsz tévedni már.

                                                      Bíró+Kórus:                                               

                                        Elmondjuk most e nemes játék

                                        hiteles és szép történetét,

                                        mi visszanyúlik mondjuk,

                                        1500 évre,

                                        s Indiába vezet épp...

                                                                                                                           Kórus:

Volt egyszer rég                                                                    Ez sakk mese,

két hindu herceg,                                                                   figyelmesen

fivérek és vitéz katonák     kövesd velünk

Kik harcba szálltak egykor                                                    a menetét!

fényes hindu trónért

s küzdöttek sok napon

át...                                                                                       Így

Így kezdődött hát                                                                  győz király

a szörnyű viadal                                                                    le egy királyt,

egyikük győz                                                                         így

övé a trón                                                                             üt fehér

és minden diadal!                                                                  egy feketét!

Kért, könyörgött, sírt

anyjuk nem keveset,

ám nem szűnt a harc,

ömlött a vér - s egyikük elesett!

Szomorú volt királynő anyjuk,                                              

holt fiáért sűrű könnye hullt...                                                

Egy testvérgyilkos, mondta,                                                   Csak sírt szegény,

nem méltó a trónra,                                                               nincs több remény!

véres koronája

fáj a szelid népnek,

ezért aztán végleg

kiátkozta a fiát.

Így a herceg                      Minden sakkmecs

térdre hullott,                                                                        kivételes

és bűnbocsánatot remélt... mert egy hibát végleg                                  kizár...

                                        Ám mindez hasztalan volt,

                                        mert anyja tőle is már félt...

Nem hitte el, mit fia mondott,

mese - vélte - amit kiagyalt:

Hogy mint a vak is látja,

nem ő, de a bátyja kezdte el a viadalt...

/Bíró/

A bátyja az, ki reá küldte

dühös, harci elefántjait,

és vágtatott sok huszár,

gyalog, no meg futár,

ezt sok özvegy bánja itt!

                                                      /Bíró+Kórus/

                                        Itt, e ponton most gondolt egy jó furát,

                                        mert fogott egy kést, s faragott pár

                                        kecses kis figurát...

Így született meg gyalog és elefánt,

pár sudár huszár, fürge futár,

királynő és király...

                                        Végül is így az anyja előtt

                                        lejátszotta az egész csatát...

...mert vett egy kockás táblát,

melyet a szem átlát,

s a bábukkal lépve megmutatta rajta,

mért lett matt a vége...

És ekkor az anyja megértette végre:

Hát így született meg a sakk!

Mint a Nemzetközi Sakkszövetség soros elnökének az én tisztem bejelenteni, hogy a világbajnokságot eldöntő párosmérkőzés színhelyéül az idén az olaszországi Meranot jelöltük ki.

A selejtező mérkőzések során a szovjet Anatolij Szergejevszkij szerzett jogot, hogy megküzdhessen a világbajnoki címért annak jelenlegi birtokosával, Frederick Trumper amerikai nagymesterrel.

A selejtező mérkőzések ez év március 27-én kezdődnek.

2. jelenet

Meranoi állomás

(Idegenforgalmi szempontból rikító tiroli látvány. Tiroli kalapok, bőrnadrágok, jódli és tánc. Keskeny, zsúfolt, színes üzletek, utcák. Mindenütt reklámok, transzparensek hirdetik a háborítatlan természet gazdag kínálatát, a hófödte hegycsúcsoktól a hegyipatakokon és gyógyfürdőkön át a helyi szőlő és borkultúra termékeiig.

   A polgármester és a polgárok egy fontos vendég érkezésére várnak az állomáson.)

             Kórus:

          Oly szép e kép! Oly szívmelengetően!

          Merano! Te fájó testre pompás balzsam, ír!

          Úgy gyógyít!

          Itt a lelki békéd helyre billen,

          arcodon rózsás a pír!

          Az Ég megáld, te bájos kis Merano!

          Merano! Fennálló rendszerünknek dísze légy!

          Egy gyémánt!

          Hótakarta csúcsok...

          Itt ropog a levegő, irul és pirul a tipikus tiroli lány!

          Ki osztrák volt egykor, most olasz, mert körötte

          csúszkál az országhatár!

                                                                            Polgármester:                      

                                                         Népünk egy cseppet sem érzeleg...

                                                         Hogy líra vagy siling, oly mindegy ma már!

             /Kórus/

          A szívem mosolyog, hogyha látlak, édes kis Merano!

          Gyöngyszemünk, te drága virág a gomblyukon!

          Itt randevúznak síelők, meg sakknagymesterek!

          E városka - mondhatom - csúcs az Alpokon!

          Mozog a rozoga láb, a kába lélek újra éled!

          Rozsdamentes séták...

                                                         Van ennél jobb is?

          Nein!

          Van gyógyhatású fürdőnk, és van más terápiánk!

          Ha mindez megnyugtató, fizess be ránk!

          Az életben ez lesz a só!

          Oly finom, hogy mondjuk: Fein!

          Úgy fáj a szív, ha elhagyod Meranot!

          Merano! Fennálló rendszerünknek dísze, kincs!

          Egy gyémánt!

          Mért mennénk el innen? Mért is váljunk?

          Amikor értelme nincs!

          Hát halld e dalt! Ezt fújja most Merano!

          Merano! Szoprano! - zengik szívbemarkolón!

          Meg más is!

          Mondj a bajnak búcsút!

          Kínoz az isiász, nem tudod mit csinálsz,

          húzza a lábad a csúz...

          A derekad sajog és van ezer bajod,

          a zsába és reuma nyúz...

                                                         Mi óvjuk, fogjuk két kezét,

                                                         ha látjuk csekk-könyve fedezetét!

          A szívem mosolyog, hogyha látlak édes kis Merano!

          Gyöngyszemünk, te drága virág a gomblyukon!

          Itt randevúznak síelők, meg sakknagymesterek!

          E városka - mondhatom - csúcs az Alpokon!

          És ez a hely, amit jókedvében álmodott az Isten...

          Szűzies Merano! Figyel a nagyvilág.

          A sajtó és a tévé, meg az összes médiák,

          Mindenki rólad beszél, kíváncsi rád!

          Itt játszák századunk csúcs-sakkpartiját.

(Közben egy vonat érkezik, mindenki odanéz, de a vonat megállás nélkül továbbhalad.)

          Olyan, mint valami show... Oly izgató!

          Hát ne habozz, fizess be ránk!

          Éljen a sakk! Vivát!

(Egy másik vonat érkezik. Ez megáll. Kilép belőle Frederick és kíséretében Florence és még két másik férfi. Vele együtt száll ki Walter is. Áttolakodik a tömegen, félresöpri a fogadóbizottságot, a többiek engedelmesen futnak utána. Walter félrehúzódik, figyeli az eseményeket. Olykor valamit belmond diktafonjába. Fred végre megáll, végigméri a fogadókat és a várost.)

                                                                                        Fred:           

                                                                  Mi a franc ez a flanc? Ez a hajcihő?

                                                                  Mért kell a népnek ennyi cécó?

                                                                  Hisz a sakk, neki sok, nem is érti ő,

                                                                  hogy a sok bábu mégis mért jó?

                                                                                        /Fred/

                                                                  Tudjuk, nekik az a fő,

                                                                  hogy a Sátán nagy eszén

                                                                  vajon győz-e most a szabad világ?

                                                                  Vagyis én!

                                                                  De nagy fej! - irigyel a sok bumburnyák,

                                                                  a sok kiscsaj meg mind begőzöl...

                                                                  Amíg fent vagy, haver, addig semmi gáz,

                                                                  addig kajálják, bármit főzöl!

                                                                  Mindegy, hogy mit produkálsz!

                                               &