Diákok:

Harc! Harc! Sok harc!

Sok áldozat és harc!

Színház…

Sok munka, sok áldozat és

harc!

Tánc…

Kemény munka, sok áldozat

és harc!

Zene…

Kemény munka, sok áldozat

és harc!

Én nem adom fel!

Bármit túlélnék!

S egy nap még,

rajongsz majd értem!

Nagyot néz a Föld…

Nick:

Az egész világ!

Diákok:

Hírem csúcsot dönt…

Carmen:

Messze az égig száll!

Diákok:

Ott lesz fönt,

örökké fényben!

Már közel! Közel! Közel!

Csak munka és harc!

Sok munka és harc!

Sok áldozat, harc!

Sok harc!

Nick:

ha valaki alkot és merész,

egy láthatatlan kéz,

ott lélek lesz, érzés…

a színpadon szélvész zúdul át,

villámot szór a festett ég,

Isten szól hozzád…

Ki egy személyben

Jágó és Mór,

Vronszkij és ifjú Jimmy

Porter,

Lear és Willy Loman,

Antonius, Doctor Zsivago!

vagy sírj,

ha a gillotinhoz lép

a bátor Danton,

nevess a jó Falstaffon,

s Liliom álmaival szállj

az ég felé…

ki gyémántként

szórja majd eléd,

a titkot, a csodát,

mit senki más,

soha nem mondott el még…

Nézd, a függöny nyitva már,

felragyog a fény,

most jövök én!

…És akarom, hogy mindent

játsszak majd,

mit csak nekem írt

Shakespeare és Schiller,

Brecht és Harold Pinter,

Szophoklész, Eugene O’Neill!

Hogy azt mondhassák rám,

ez ám – színész!

Egy ifjú Jason Robards,

sőt – De Niro!

Minden terhet bíró,

felkészült, érett,

Kórussal:

Még százezernyi út vár rád,

hogy célba érj,

hogy művész légy.

Művész, művész, művész,

művész, művész, művész,

művész, művész, művész.

Mabel:

Ó ég!

Tégy hát csodát!

Meddig tart még?

Ez a mártíromság?!

Istenkém, nézd,

S ordít egy gyomor

pár jó szaftos falatér’…!

Együtt:

Ó,Ó, Ég!

Szánj meg hát!

Mondd, meddig tart,

oh meddig még?

Kérlek mondd meg hát!

csak rágcsálni valamit?

Egy habcsók, egy krémes,

a pokloktól szabadít!

Szólj,

szánj és ne átkozz!

Mondd azt, hogy – Mabel,

ne légy többé táncos!

Serena:

Meg tudnálak ölni! Milyen

átkozottul bolondnak érzem

magam! Meg tudnék halni!

Isten bizony, meg tudtam

volna ölni…

Ez az! Emlékezz erre az

érzésre! Ez az! Rögzítsd!

Építkezz magadból,

játssz – de magad légy!

Úgy mint Glenda Jackson,

úgy mint Gerry Page!

Átvertek, s ez nem jó,

mellre mégse szívd,

hasznosítsd az élményt –

úgy mint Meryl Streep!

Mért mennék világgá,

mért lennék golyós?!

Miért verjem pacallá?

Nem vagyok dedós!

Minden amit átélsz,

képez majd egy színt,

hasznosítsd az élményt –

úgy mint Meryl Streep!

A lelkem - ezer fénnyel

hol a rossz és a jó –

egymást színezi át…

mely kincseket rejt,

hogy mit mutatsz fel –

fönn a színpadon majd,

te döntsd el!

S mid van elrejtve még?

Az legyen csak rejtély.

mint Midas a fösvény!

Járj nyitott szemmel –

bárhol is jársz!

Rád vár a trón –

készülj és játssz!

Légy könnyed, hogy lássák,

Másoknak ez válság,

számodra poén!

Szíved összetörték,

fáj – mégse sírj!

Hasznosítsd az élményt,

használd fel a célért,

használd fel az érzést,

úgy mint Meryl Streep!

De én akkor is megölöm!

Tyrone:

Reggel hét,

úgy ébredek, hogy csodás,

hideg víz a pofámra

és nyomás!

Két perc

és épp már kész is volnék,

odakint az utcán,

vár napfény és nyüzsgés!

lábam visz mint egy gép,

úgy mint a postást,

hullhat hó és fújhat szél…

Nem kell több szó,

indulj és táncolj,

kint a járdán!

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Délben,

egy Wall Street-i banknál,

csak rám vár,

South Street, négykor,

tódul a nép,

sok turista buszról.

Time Square és West Side,

este ott megy a show!

Csodát lát a West Side,

ez a srác nagyon jó.

Nem kell több szó,

indulj és táncolj,

kint a járdán!

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Fél tíz,

a street dance beindul,

megáll az élet

a Seventh Avenue-n

Éjfél,

még nem talált otthon,

a Time Square,

fényárban tombol!

És jön a finálé,

ezer szem tapad rám,

a Schubert Alley-n

azt mondják:

a srác – király!

Egész New York enyém,

szólít, hogy táncolj,

szólít, hogy táncolj,

táncolj – kint a járdán!

Együtt:

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Miss Sherman:

Azt hittem, elég

elszántság, hit és józan érv,

de látnom kell,

mindez kevés…

Elvész egy remény,

s vele együtt vész el

És nem számít

mindez miért?

Mert úgysincs más,

ez az egy út vár rám,

s százszor is ezt vállalnám…

kudarcom, álmom,

mind testet ölt…

köszönöm, Istenem!

És áldott légy,

ezerszer… s sorsomért…

És mindenért…

ki szíve alatt gyermeket hord,

e csodából nekem

nem jutott rész…

De száz és száz

gyermekem arcát

Mert áldott, ki tanít…

Ó áldott, ki tanít…

Volt miért élnem,

hisz ők az én hitem!

Ők az én vérem,

köszönöm Istenem!

És áldott légy… Ó!

Áldott légy,

igen a sorsomért…

és minden gyermekért…

minden gyermekért…

Carmen:

Azt hittem L.A. a válasz.

Azt hittem hogy, azok ott

visszafojtott lélegzettel

várnak rám…

Ott voltam hát,

és ott volt a férfi,

aki jegyet küldött…

Semmim se volt,

csak a ruhám,

s a kölcsönkapott

és nála persze volt üres ágy,

társaság és zeneszó…

parti jött parti után –

“ bébi, a showbizniszben

ez a jó”…

hogyan élj…

Hogyan légy

mindig nagyon friss és csillogó…

Mert L.A. úgysem más

csak egy álomvilág,

álmodd hát,

azt, hogy tárt karokkal várt…

Mert L.A-t csak álmodni jó!

Cola és gin literszám,

s az óceán zúg csak feléd…

elmondtad százszor is már,

hogy átvert

és hogy aljas szemét!

Csak dél felé tápászkodsz fel,

nem tudod, hogy hol jársz,

szádban a másnapos íz,

forró a nap, mégis hideg ráz…

Egy nap aztán lelépsz,

mert van egy hely,

hol táncos kell…

pénz az nincs, csak jatt,

ha kapsz és fogdosnak

részegen…

Összefolynak a napok,

mindig csak átkoznád…

Könnyed sincs, hogy sírj,

és beteg vagy,

nincs tovább!

és mást se kívánsz:

csak legyen – vége már!

Hisz többé úgyse vár

család és társ…

Vergődhetsz,

több úgyse juthat

egy szippantásnyi

gyönyörnél…

És nem kell már

a tükör,

hogy lásd – mivé lettél!

hogyan élj,

hogyan légy

mindig friss és csillogó…

Mert L.A. úgysem más

csak egy álomvilág,

álmodd hát,

hogy téged várt,

csak rád várt…

Mert L.A.-t csak álmodni jó!

hogyan élj,

hogyan légy,

mert L.A. úgysem más

csak egy álomvilág,

álmodd hát,

hogy tárt karokkal várt…

Mert L.A…., mert L.A….

Mert L.A. csak álomnak jó!

Nick:

Testvér és jóbarát

voltál, s én nem tudom már,

Tudnod kell, hogy én,

ha te nem lennél,

elvesznék,

semmi nem lennék,

csak árnyék…

sráccal a Brooklyn Főiskolán

és nekem – annyi!

Serena:

Majd te jössz össze egy

Haven-ben és nekem lesz

– annyi!

Nick:

Nagyon vicces!

Serena:

Oly jó az ahogy,

most is rád gondolok…

Nick:

Oly jó az ahogy,

mindig rád gondolok…

Együtt:

Hát mért nem játszhatnánk

egy boldog párt?

Nem volna játék,

olyan mélyen átélnénk!

Hisz most sem játék,

örök harc ez egymásért!

Csak tudd, hogy rád és rám,

az élet ír drámát,

és ez nem játék…

Már rég nem játék,

soha más így nem fájt még,

több ez mint játék,

belehalni - egymásért!

Csak egyszer érezz rá,

és többé nincs megállj,

És ez már sokkal több,

több ez, mint játék,

úgy nézz rám!

Schlomo:

Eljön a perc,

mikor végre több lehetsz,

mint egy gyermek,

ki csak álmoknak élt…

Mutasd meg hát,

hogy elérd,

Serena:

Mint a holdutazók,

visz az út,

lelkünk csodákra vár…

Hisszük, győznek a jók,

lehet más a világ,

holnaptól mindez

csak rajtunk áll…

Diákok:

Új nap talál ránk,

közel már,

ha a hajnali fény,

ahogy múlik az éj,

az égre száll…

a sors könyvét,

bennünk a holnap,

Mabel:

hogy a Föld rejtély volt,

kölyökfejjel –

hittem minden mesét…

Serena, Mabel:

Tündérország,

csak egy sóhajtásra volt,

s nekünk szólt,

ha egy angyal zenélt…

Jose, Tyrone:

Ám az álomvilág,

tudjuk jól, az a búcsú,

hogy fáj…

Schlomo:

ahol nincs, nincs már határ!

Diákok:

Új nap talál ránk,

közel már,

ha a hajnali fény,

ahogy múlik az éj,

az égre száll…

a sors könyvét,

bennünk a holnap,

s tőlünk szép…

Új nap talál ránk,

közel már,

Új nap talál ránk,

köszöntsd és nézd!

Új nap talál ránk,

várjuk rég!

Új nap talál ránk,

Új nap talál ránk,

közel már,

ha a hajnali fény,

ahogy múlik az éj,

az égre száll…

a sors könyvét,

bennünk a holnap,

Bennünk a holnap,