Kemény munka
Nick:
Nézz rám, nézz !
Óh, bár csak én volnék,
ki célhoz ér,
bár csak jó hírt kapnék!
Serena:
Nézz rám, nézz!
Óh, bár csak én volnék,
ki célhoz ér,
bár csak jó hírt kapnék!
Jose:
Nézz rám, nézz!
Óh, bár csak én volnék…
Carmen:
Ki célhoz ér…
Mabel:
Bár csak jó hírt…
Együtt:
Kapnék!
Nézz rám… Nézz rám…
Nézz rám… Nézz rám…
Óh, bár csak én volnék…
Ki célhoz ér…
Bár csak jó hírt kapnék!
Lambchops:
Felvettek! Felvettek!
Miss Sherman:
Hölgyeim és Uraim!
Üdvözlöm önöket az
Előadói Művészetek
Iskolájában! Az évfolyam-
vezető tanáruk vagyok.
A nevem: Miss Sherman !
Diákok együtt:
Ne hidd hogy mozit látsz,
máskép fest a dolog,
vagy a film volt gáz!
Képzeld el:
Ezerszer is ezt néztem,
őrületben, tudva azt,
jön egy nap,
ünnepel az iskolám,
és én leszek,
csakis én,
kivel egy nap,
égig száll majd a hírnév!
Miss Sherman:
Csöndet kérek ! Csönd!
Köszönöm.
Késni csak
engedéllyel lehet.
Engedély pedig – nincs!
Schlomo:
Tűznék el!
Miss Sherman:
Véssék az eszükbe…
Jose:
Hánynom kell!
Miss Sherman:
Az csak egy dalszöveg volt,
hogy “örökké fogunk élni”.
És aki a kocsik tetején táncolt
a 46. utcában, az az Irene Care
volt –a moziban !
Serena:
Álom csak az egész,
s milyen távol még !
Diákok:
Mért hajszol?
Miss Sherman:
Ez egy középiskola. Nem
számít, hogy milyen jó
előadók. Aki nem veszi
komolyan az iskolai
tárgyakat – az repül !
Diákok:
Esküszöm, hogy jobb
otthon !
Mabel:
Hát ez horror!
Együtt:
Csupa rém a tanév,
lábadra még hány tanár lép,
s zúzza szét lelkedet,
rájöhess, hogy senki vagy,
vacak féreg!
Miss Sherman:
Aki a nevét hallja,
jelentkezzen! Diaz Carmen!
Carmen:
Én vagyok!
Miss Sherman:
Katz, Serena!
Serena :
Igen…Vagyis..
Miss Sherman:
Hangosabban!
Drámatagozatos, nem?
Lamb Grace!
Lambchops:
Itt vagyok! Végszóra, mi?
Bocs, hogy késtem.
A busz defektet kapott, a
kompot lekéstem,
a világvégén lakunk, a
Staten Szigeten !
Miss Sherman:
Miss Lamb, ez nem
mentség!
Lambchops:
Naná, hogy nem! Ez átok!
Diákok:
Itt lehetsz…
Miss Sherman:
Metzenbaum, Schlomo !
Schlomo:
Schlomo itt van!
Diákok:
Őrület!
Miss Sherman:
Vegye le a sapkáját, ha nem
ortodox!
Diákok:
Itt mondják meg neked…
Miss Sherman:
Piazza Nicholas!
Nick:
Jelen.
Diákok:
Hogy a sztár, hogy lesz?...
Miss Sherman:
Jackson, Tyrone!
Diákok:
Várod már..
Miss Sherman:
Jackson, Tyrone!
Diákok:
Nem tudod,
hogy koncentrálj…
Visz a löket…
Miss Sherman:
Vegas, Jose!
Jose:
Joe a nevem! Joe! Szeretnék
köszönetet mondani a
szponzoraimnak, Pepe és
Maria Vegasnak, Bronxból,
a fáradozásaikért, az Oscar-
díj felé vezető utamon…
Miss Sherman:
Fejezze be!
Tyrone:
Hé, jó asszony! Tyrone
Jackson vagyok.
Itt van a miújság?
Miss Sherman:
Mr. Jackson, maga strandra
készül, vagy iskolába jött?
És tilos a fejhallgató!
Tanítás után visszakapja.
Tyrone:
Ne szórakozzon velem,
asszony!
Ez itt az első napom!
Miss Sherman:
Az utolsó lesz, ha így
folytatja! A nevem pedig:
Miss Sherman!
Diákok:
Én nem adom fel!
Bármit túlélnék!
S egy nap még,
rajongsz majd értem!
Nagyot néz a Föld,
hisz ez csúcsot dönt,
ott lesz fönt,
örökké fényben!
Hisz rám vár…
Mr. Myers:
A színészet nem csupán te-
hetség és elhatározás kérdé-
se. Tökéletes technikát igé-
nyel. Az első két évet azzal
fogjuk tölteni, hogy felfedez-
zük önmagunkat…
Diákok:
Csak rám vár…
Mr. Myers:
Hogy megtudjuk kik vagyunk?
Uralkodniuk kell az
érzelmeiket, ha másokéra
akarnak hatni.
Miss Bell:
Balettet, modern táncot,
néptáncot és jazzt fognak
tanulni. A sérülésektől ne
féljenek. Együtt járnak a
dologgal…
Diákok:
Mind rám vár…
Miss Bell:
A tánc maga az élet!
A tánc a mi megváltásunk!
Mozdulat! Érintés! Kifejezés!
Diákok:
Közel…
Mr. Scheinkopf:
Megtanulnak kottát olvasni,
Diákok:
Minden!
Mr. Scheinkopf:
Tanulnak zenetörténetet.
Megértik Bach, Beethoven,
Mozart zsenijét…
Lambchops:
Meg a Pink Floydét!
Diákok:
Oly közel! Közel! Közel!
Miss Sherman:
Kis figyelmet kérek!
Jose:
Hé Bokszos! Hagyjad már
Bronxot! Nagyon is jó hely az!
Tyrone:
Ja. Az olyan csótányoknak,
mint te…
Miss Scherman:
Azt mondtam, figyelem!
Kemény munka, sok áldozat
és harc! Ez lesz a jelszavunk
a következő négy évben.
Diákok:
Sok munka és harc!
Sok munka és harc!
Sok áldozat, harc!
Sok munka és harc!
Mr. Myers:
Színház!
Kemény munka, sok áldozat
és harc!
Diákok:
Sok harc! Sok munka,
sok áldozat és harc!
Miss Bell:
Tánc! Kemény munka,
sok áldozat és harc!
Diákok:
Sok munka, sok áldozat
és harc! Sok harc!
Mr. Scheinkopf:
Zene! Kemény munka,
sok áldozat és harc!
Sok harc! Sok munka,
sok áldozat és harc!
Diákok:
Sok munka, sok áldozat
és harc! Sok harc!
Drámatagozatosok:
Színház! Örök munka,
sok áldozat és harc!
A munkánk és örömünk:
Színház!
Tánctagozatosok:
Tánc! Örök munka, hol
önmagad is áldozd fel.
Zenetagozatosok:
Harc! Harc! Sok harc! Örök
és végtelen a harc! Zene!
Örök harc, örök munka,
csak ez vár rád és harc!
Diákok:
Én nem adom fel!
Bármit túlélnék!
S egy nap még,
rajongsz majd értem!
Nagyot néz a Föld…
Nick :
Az egész világ!
Diákok:
Hírem csúcsot dönt…
Carmen:
Messze az égig száll!
Diákok:
Ott lesz fönt,
örökké fényben!
Már közel! Közel! Közel!
Csak munka és harc!
Sok munka és harc!
Sok áldozat, harc!
Sok harc!
Hadd legyek művész
Nick:
A színésznek meg kell
tanulnia a mágikus “ha”
használatát! Mi lenne “ha”?
Ennek a “ha”-nak a megje-
lenésének pillanatától, a
színész a valóság talajáról
átlép egy másik élet talajára,
amit ő maga teremt és
képzel el. És ha hisz ebben
az életben, a színész elkezd-
het alkotni.
Ha valaki művész,
a varázslat tökéletes lesz…
Mert akarom azt,
hogy rám figyelj,
láss belém és érezz!
Ha valaki művész,
a színpadon élet lesz és tűz,
mert valami mélybe’ rejlő
láng, minden sort átfűt,
mert igazi művész!
És akarom, hogy mindent
játsszak majd,
mit csak nekem írt
Shakespeare és Schiller,
Brecht és Harold Pinter,
Szophoklész,
Eugene O’Neil!
Hogy azt mondhassák rám,
ez ám – színész!
Egy ifjú Jason Robards,
sőt – De Niro!
Minden terhet bíró,
felkészült, érett,
százarcú drámahős!
Én hadd legyek művész,
a mágus – ki száz alakban él,
s ne csak egy szimpla
kis bohóc,
hadd legyek több ennél…
Egy igazi művész…
Művész… művész… művész…
Megőrjít !
Joe:
Van az a csaj a táncnál. Ha
csak látom mindig ugyanaz
jut az eszembe…
Képzeld csak el: laza szender, kora reggel,
s “ő” már áll!
Úgy mered fel – nem is érted -
mint egy délceg buzogány!
Hát elslisszolsz,
egy peep-showhoz,
hol a lyukba úgy dugod
a pénzt,
ne is sejthessék,
hogy ott lenn rég
tűzben égsz!
És este a klub,
szádban füstöl egy rúd
marihuana…
És a bandában egy csaj,
úgy rázza a bult,
mint Madonna!
Tennéd oda!
S ha éjféltájt,
még a Playboy-t lapoznád,
kezed hol jár?
Miközben azt álmodod:
vadul smárolod Miss Január popóját!
Hát ezt érzem én,
hogyha látom őt,
jön a görcs,
visz a gőz,
úgy csípem a nőt!
Kreol barna a bőr,
mitől a szőr is áll,
tömör gyönyör,
gyötör – nincs kontroll!
Még a fülem is feláll,
nem bírom – végem!
Elszédít, megőrjít,
úgy mint a rock and roll!
Mr. Myers:
Rendben Vegas.
A viccnek vége!
Joe:
Várjon! Van egy másik!
Egy valóban fájdalmas
élmény!
A szörnyű nap,
mikor szememből először
hullt könny, felnőttként!
Mert láttam
a halál mit jelent,
elvesztvén
kedvenc nénikénk!
Ott sírt-rítt
a gyászoló család,
hogy néném túl korán
jut a sírba…
S lám az ajtón belép,
kit nem láttam rég:
egy szép kuzin – Conchita!
Könnyes szemén,
tüzes spanyol lány –
ősi fény ragyog!
Épp csak ránézek én,
s száraz taplóként
lángra is kapok!
Járja végig a sort,
amíg részvétet mond,
s hozzám ér…
Lágyan megcsókol ő,
én lenézek rá,
és két szemem csodákat lát!
A két puha váll,
az a cakkos kis száj,
két nagy mell – ahogy kell –
és nem bírom már!
Kreol barna bőr,
még a szőr is áll!
Hív a gyönyör,
nincs már több kontroll!
Még a fülem is feláll,
nem bírom, végem!
Elszédít, megőrjít,
úgy mit a rock and roll!
Nem bírom! Őt hívom!
Ő kell – s rock and roll!
Ő kell – s rock and roll!
Úgy mint a rock and roll!
Tyrone rap
Tyrone:
Majd pont egy tyúk súg,
hogy így meg úgy!
Ki felnevelt
és sínre tett,
ez a patkányfészek
New York volt!
Hol szemeten élsz,
félsz és lopsz,
s végül mit kapsz?
Kutyaszart!
Hát ne te mondd meg
egy bokszosnak,
hogy a svarc – snassz!
Tudja azt,
aki autót, padlót,
ágyneműt mos;
a híd alatt
nincs Las Vegas!
Na gyere bébi,
rúgj csak a seggembe…
Na az se a naptól barnult le!
Ó én tudom,
ki Pryor és Portier,
s a K.O. herceg – Sugar Ray!
Muhammad Ali és Doctor J,
Jordan, s az egész N.B.A!
Reggie Jackson,
Jessie Jackson,
Michael és Mahalia Jackson!
De hozzánk egy sem tartozik,
az utcán kit látsz, az számít:
drogárust, zsebest és narkóst,
hímringyót, kokszos mámort,
nyolcévesen fűvet szívót,
a lányt aki pénzért ráz,
piáért, egy magnóért!
Ezt nézd! Ez van!
Hát ne te mondd meg
egy bokszosnak.. Hé!
Nem volna játék
Serena:
Így van ez köztünk rég,
játszuk a kistestvért,
járunk, mint nővér és fivér…
Nem szólnék, hisz én,
ha te nem lennél,
elvesznék,
semmi nem lennék,
csak árnyék…
Ám van egy más titok még,
itt a szívem mélyén,
az a rég őrzött érzés…
Oly jó az ahogy
most is rád gondolok…
Oly jó az ahogy,
mindig rád gondolok…
Hát mért nem játszhatnánk
szerelmes párt?!
Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk!
Hisz most sem játék,
örök harc ez – egymásért!
Csak tudd, hogy rád és rám,
az élet írt drámát,
íme a szín – kettőnké csupán…
És ez nem játék,
játék – így nem fáj…
Nem szólnék, hisz én,
ha te nem lennél,
elvesznék,
semmi nem lennék,
csak árnyék…
Ám van egy más titok még,
itt a szívem mélyén,
az a rég őrzött érzés…
Oly jó az ahogy,
most is rád gondolok…
Oly jó az ahogy,
mindig rád gondolok…
Hát mért nem játszunk már
szerelmes párt?
Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk!
Hisz most sem játék,
örök harc ez – egymásért!
Csak egyszer érezz rá,
és többé nincs megállj!
Kettőnkről szól,
kettőnké csupán…
És ez nem játék,
játék – nem kell már!
Ott megy Ő
Carmen:
Ott megy Ő!
Ott megy a sztár,
akár egy Istennő!
Lehetsz te rongyszedő,
vagy gazdag menő,
elszédít Ő!
Az illatát,
ágyába álmodja a fél világ!
Meghalsz,
hogy megkaphasd
az autogramját,
hisz úgy néz rád!
Kezéhez érsz – nincs tovább!
Nem tudod, fiú vagy,
vagy lány!
Élőben látod híres mosolyát,
s szíved kész – megáll!
Fönn a top tetején,
s minden szív közepén…
Fénylik egy név…
Őrjöng a nép…
Csúcson vagy és innen csak
egy ugrás az ég!
Kar:
Fény!
Carmen:
Csillagok útja – hírnév!
Szólít egy hang: Te is szállj!
Kar:
Szállj!
Carmen:
Átölelnék minden embert…
Ha én leszek végre a sztár!
Kar:
Fény!
Carmen:
Érzem, hogy éget, hogy átjár…
Így lesz ez már örökké!
Kar:
Fény!
Carmen:
Láthatod majd,
csak rám nézz,
emlékezz rám
amíg élsz!
Kar:
Emlékezz! Emlékezz!
Emlékezz!
Carmen:
Voy a vivir pa’siempre,
Voy a liegar a volar…
Estrella en todo el cielo,
que empezara a brillar!
Együtt:
Voy a vivir pa’siempre,
voy a liegar a volar…
estrella en todo el cielo,
Carmen:
Mira!
Kar:
Mira! Quiero brillar!
Carmen:
Fönn a top tetején,
Kar:
Ó,Ó,Ó…
Carmen:
Minden szív közepén
Kar:
Ó,Ó,Ó…
Carmen:
Fénylik egy név…
Őrjöng a nép…
Ay, Mamacita Mia
egy ugrás az ég!…
Ott megy Ő…
Kar:
Ott megy Ő…
Carmen:
Ott megy Ő…
Kar:
Ott megy Ő…
Carmen:
Akár egy királynő,
oly előkelő!
Kar:
Emlékezz rá!
Carmen:
Csak ő kell – Ő!
Carmen és kar:
Emlékezz! Emlékezz!
Emlékezz!
Emlékezz rám!
A tanárnők vitája
Miss Bell:
Átok él bennünk
és mennyei tűz,
a művész az egyszerre
szajha és szűz!
Tankönyvhöz, padhoz –
egy ilyet mi fűz?
A művész – egy Isten!
Miss Sherman:
Egy művész, az művelt
és értelmes lény!
Sokkal több puszta
ösztönöknél!
A világot, s önmagát
ismerve él…
A művész is – ember!
Együtt:
Színész vagy táncos,
vagy muzsikus légy,
a fontos, hogy kapj egy esélyt…
Miss Bell:
Hogy szállj,
hogy az egekig érj!
Miss Sherman:
Hogy a tudásnak élj!
Együtt:
Mindig lássad a célt!
Miss Sherman:
Részei lesznek a világnak ők:
Ahogy mi mindnyájan:
férfiak, nők!
Alázat kell, nem hiúság, gőg!
Lehetsz művész,
lehetsz bármi!
Te is tudod, hogy a gyerekeink
kilencven százaléka
nem tud majd megélni a
művészetből! Az életre kell
felkészítenünk őket!
Mit fog csinálni Tyrone,
ha nem lesz belőle táncos?
Elmegy takarítani?
Miss Bell:
Tyrone táncos lesz!
Száz közül – egy ha van,
sok év során…
egy – akiben több van,
akiből sztár lehet talán!
Egyformák mind – egyformán szürkék!
Stílus vagy báj…
Ugyan már!
Rájuk, hogy lennénk
büszkék?!
De Tyrone – az művész!
Ha ott állsz a rúdnál,
vézna kölyöklányként,
mi mást is álmodnál,
hogy egy nap hercegnő légy!
Tütü és balettcipő…
S hány hosszú év..
Míg rájössz, hogy mért lett
a főszerep mindig másé!
De ő egy igazi táncos –
az aki kell!
Hagyjuk, hogy járja az útját –
ne térítsd el!
Ez a fiú lesz valaki!
Miss Sherman:
De nem így – és nem itt!
Ez egy iskola,
kötelező normákkal!
Tudom, mióta az a film
megjelent, a gyerekek
többsége azért jön ide,
hogy sztár legyen!
Megtanítjátok őket
előadni – és kit érdekel,
hogy tudnak–e írni, olvasni?!
Elég ha a nevüket oda
tudják kaparni a szerződésre ?
Felelőtlenek vagytok!
Miss Bell:
És Te minek képzeled magad?
Te vagy az “igaz hit
védelmezője”?
Miss Sherman:
Az “ igaz hit” számomra
egyetlen szó: “tanulj!”
Gyerekként elég volt
ez az egy szó: tanulj!
Hol a nyomor már
nem ismert törvényt,
a könyveim hozták elém –
álmaim földjét!
Tanulj! Tanulj!
Mert minden könyv,
ablak a világra –
és így vagy több!
Mert az amit tudsz –
hozzád nőtt!
Soha el nem veszted,
amíg létezel,
míg csak lélegzel – tiéd!
Ott ültem kislányként
a padsor végén…
Szánalmas köpenyemben,
orromon ócska kis szemüveg …
És nem vártam mást –
csak a csengő szóljon már,
és a szégyen véget ér!
Még most is hallom
anyám szavát- a küldetést:
soha ne adjad fel,
tanulnod kell míg élsz!
Egy új világ lesz –
minden könyv!
Miss Bell:
A tehetség más,
ahhoz nem kell könyv!
A művész egy isten!
Ő is csak ember!
Nem lehet több ennél!
Senki sem több – énnél!
AJÁNLOM AZ OLDALT
