AZ OPERAHÁZ LÉPCSŐHÁZA

ANDRÉ

Monsieur Firmin?

FIRMIN

Monsieur André?

(Mindketten megemelik álarcukat, felismerik egymást, és megkönnyebbülten nevetnek.)

FIRMIN

Jó André, milyen pompás estély!

ANDRÉ

Szép nyitány ez egy új évhez.

FIRMIN

Igazán remek est!

ANDRÉ

Ami tőlem telt...

KETTEN

Inni kell!

FIRMIN

Még azt kell mondjam, látod, szinte fáj,

hogy Fantom pajti nem jött el!

(Felmegy a vasfüggöny, és meglátjuk a vendégsereget, akik különleges jelmezeket viselnek.)

KÓRUS

Maszkabál!

Papír álarc, kavalkád.

Maszkabál!

Arcod rejtsd el,

így senki rád nem ismer.

Maszkabál!

Ahány álca, annyi máz.

Maszkabál!

Száz és száz színes arc,

egyforma nincsen.

Mályva ez, ott az rőt,

vérszívó, szörnyszülött,

zöld és kék, szűz és pap,

vörös szarv, rémalak.

Álarc!

Fordulj meg!

Amit látsz, míg e szédület tart,

nem evilági faj.

Aranyszem, gólyacsőr,

királynő, toronyőr,

ruhaszél kanyarog,

bús és víg alakok...

Álarc!

Talán ismerem őt!

Ez a hang...

Ez a szem...

Ez a száj...

RAOUL, CHRISTINE

Ki van a maszk mögött?

KÓRUS

Maszkabál!

Viasz sárga, pimasz kék...

Maszkabál!

Élvezd hát, amíg elborít a látvány!

Maszkabál!

Szemek villannak feléd.

Maszkabál!

Állsz a mámorok tengerében kábán.

Maszkabál!

Ravasz mosoly, hamis száj.

Maszkabál!

Bárki rászed, és könnyű szárnyon elszáll.

Maszkabál!

Sanda szatír, vén király.

Maszkabál!

Bújj csak bárhova, elkísér egy szempár.

(A vendégsereg a háttérbe vonul, az előtérben ANDRÉ, FIRMIN, MEG, MADAME GIRY, PIANGI és CARLOTTA látható, mindannyian álarccal a kezükben.)

GIRY

Mennyi fény!

MEG

Mennyi nép!

ANDRÉ

Csudajó!

FIRMIN

Büszkeség!

Itt a krém! Az elit...

CARLOTTA

...füleit hegyezi!

MEG, GIRY

Elmúlt a borzalom, a baj.

ANDRÉ

Fél év...

PIANGI

...nyugalom!

CARLOTTA

Sikerek!

ANDRÉ

A Fantom sem jár!

MEG, GIRY

Fellélegezhetsz már!

CARLOTTA

Legyen így!

PIANGI

Még soká!

GIRY

Ez a fő!

ANDRÉ, FIRMIN

Igyunk rá: legyen szép ez az év!

FIRMIN

Mint az új csillár!

PIANGI, CARLOTTA

Örökös fényét szórja ránk!

GIRY

Ragyogó!

MEG

Gyönyörű!

FIRMIN, ANDRÉ

Meseszép ez az éj!

ANDRÉ, FIRMIN

Micsoda maszkabál!

(Koccintanak és félrevonulnak. RAOUL és CHRISTINE jelenik meg. A lány eljegyzési gyűrűjében gyönyörködik, amit nemrég kapott RAOULtól. A gyűrűt egy láncon hordja a nyakában.)

CHRISTINE

Ne feledd, mirólunk egy szót se!

Titkos eljegyzés! Ezt ne feledd!

RAOUL

De miért lenne titkos?

Christine, mondd, miért félsz?

CHRISTINE

Most nem szabad...

RAOUL

Te szabad vagy!

CHRISTINE

Itt bárki meghallhat!

RAOUL

Hát hallják meg!

Ez csak egy eljegyzés, nem bűn!

Christine, mi a baj, mondd, miért félsz?

CHRISTINE

Kérlek, hagyjuk...

RAOUL

Tényleg hagyjuk.

CHRISTINE

Később majd mindent elmondok, csak várj!

RAOUL

Ugye később mindent elmondasz, drágám?

MIND

Maszkabál!

Papír álarc, kavalkád.

Maszkabál!

Arcod rejtsd el,

így senki rád nem ismer.

Maszkabál!

Ahány álca, annyi máz.

Maszkabál!

Száz és száz színes arc,

egyforma nincsen.

Maszkabál!

Szemek villannak feléd.

Maszkabál!

Állsz a mámorok tengerében kábán.

Maszkabál!

Viasz sárga, pimasz kék...

Maszkabál!

Élvezd hát, amíg elborít a látvány!

(A forgatag csúcspontján félelmetes figura jelenik meg a lépcső tetején, az öltözete karmazsinvörös, halálfejes maszkot visel. A FANTOM érkezett a vendégségbe.)

FANTOM

Miért ez a döbbent csend?

Talán azt gondolták, eltűntem én?

Biztos hiányoztam már...

Írtam önöknek egy operát.

(A ruhája alól hatalmas kéziratcsomót vesz elő.)

Íme elkészült a mű:

"Don Juan, a győztes"!

(Odadobja ANDRÉnak.)

Minden utasítás szent!

Nálam nincs megalkuvás!

Hisz tudják, még egy csillárnál is van nagyobb csapás!

(A FANTOM int CHRISTINE-nek, aki megbabonázva indul felé. Megragadja a lány nyakláncát, és a titkos eljegyzési gyűrűvel együtt letépi a nyakáról. A magasba tartja.)

Tőlem nem szabadulsz!

Nekem énekelsz!

(Izgatott várakozás, a zene erősödik, míg a FANTOM hirtelen kámforrá válik. Összemegy a függöny, a függöny előtt siet kifelé MADAME GIRY, őt követi RAOUL.)

2. jelenet

A SZÍNPAD MÖGÖTT

(MADAME GIRY siet keresztül a színpadon, majd RAOUL jelenik meg, és megszólítja.)

RAOUL

Madame Giry!

GIRY

Monsieur, kérem, ne kérdezzen semmit! Nem tudok többet, mint bárki más.

(Kifelé indul, de RAOUL megállítja.)

RAOUL

Ez nem igaz! Maga tud valamit!

GIRY (Zavarban van.)

Nem tudok semmit! Kérem, ne faggasson!

RAOUL (Elkeseredetten)

Madame! Mindnyájunk érdekében kérem...

GIRY (Úgy dönt, hogy megbízik RAOULban. Félbeszakítja.)

Rendben van. Évekkel ezelőtt történt. Vándorcirkusz érkezett a városba. Bűvészek, zsonglőrök, torzszülöttek...

RAOUL

Folytassa!

GIRY (Transzban, mint aki visszatért a múltba.)

Volt ott egy - soha nem felejtem el - egy ember ketrecbe zárva.

RAOUL

Ketrecbe?

GIRY

Egy zseni volt, Monsieur! Tudós, építész, muzsikus!

RAOUL

Zeneszerző!

GIRY

És feltaláló, Monsieur! Azzal büszkélkedtek, hogy ő építette a perzsa sah tükörlabirintusát.

RAOUL (Türelmetlenül közbevág.)

De hát ki ez az ember?

GIRY (Borzongással)

A természet gonosz tréfája ő.

RAOUL

Nyomorék?

GIRY

Nem. Szörnyszülött!

RAOUL

Istenem!

GIRY

Aztán megszökött. Eltűnt.

RAOUL

Tovább! Tovább!

GIRY

Nem látták többé, azt hitték, meghalt szegény.

RAOUL

De nem halt meg, igaz?

GIRY

Nem. Itt az operában tűnt fel ismét.

A félhomályban újból megláttam én.

RAOUL

Ez hát a rém!

GIRY (Visszatér a kábulatból.)

Túl sokat fecsegtem, Monsieur.

RAOUL

Madame Giry, várjon!

GIRY

Túl sokat! És túl sok már a baleset!

(MADAME GIRY kifelé indul, RAOUL utána rohan.)

RAOUL

Baleset? Madame Giry!

3. jelenet

AZ IGAZGATÓI IRODA

(A FANTOM operájának partitúrája az asztalon fekszik nyitva. ANDRÉ idegesen lapozgatja. FIRMIN a szövegkönyvet olvassa.)

ANDRÉ

Zagyvaság! Ez egy librettó?!

FIRMIN

Tiszta zagyvaság!

ANDRÉ

Erre nincs más szó!

FIRMIN

A zene elmebaj! De a kérdés más!

ANDRÉ

Tiszta elmebaj!

FIRMIN

Van-e választás?

ANDRÉ (felnyög)

Még egy csillár? Inkább ne!

FIRMIN

Nézd ma át a postát te.

(Átad ANDRÉnak egy levelet, az felbontja.)

ANDRÉ

"Jó André, még a művem kapcsán:

a zenekarral baj lesz ám!

Mind a két klarinét nagyon sűrűn vét.

Dobja ki!

Az egész vonóskar is olyan hamis,

hogy a fülem szinte fáj."

FIRMIN (Olvasni kezdi a sajátját.)

"Jó Firmin, csak egy néhány ötlet:

pár kórustagtól váljunk meg.

Van még tán valahol aki tisztán szól.

Így is vannak dilettánsok páran,

ezek nálam nem játszanak szerepet!"

(Félbeszakítja őket CARLOTTA és PIANGI érkezése. Mindketten hasonló levelet lobogtatnak.)

CARLOTTA

Botrány!

FIRMIN

Mi az megint?

CARLOTTA

Úgy ahogy van, ez egy botrány!

FIRMIN

Signora, ne...

ANDRÉ

Mi ez az egész?

CARLOTTA (mutatja)

Ilyen kicsi szerepem van!

ANDRÉ

Signora, kérem...

PIANGI

Ez egy sértés!

FIRMIN

Na maga is...

PIANGI

Nézzék csak meg! Ez egy sértés!

FIRMIN

De értse meg...

ANDRÉ

Signor, Signora...

CARLOTTA

Egy művész nem tűrheti el ezt!

PIANGI (Rábök a nyitott partitúrára.)

Te művészetnek nevezed ezt?

CARLOTTA

Ah!

(RAOUL és CHRISTINE lépnek be. CARLOTTA felhördül.)

CARLOTTA (szárazon)

Itt a kis virág.

FIRMIN

Christine Daaé, a nap hőse megjelent.

ANDRÉ

A Don Juanban öné a legnagyobb szerep.

CARLOTTA (félig magának)

Christine Daaé, nincs hozzá hangja se!

FIRMIN (meghallotta)

Signora, kérem...

RAOUL (az igazgatókhoz)

Hát elfogadták mégis?

CARLOTTA

Most már értem!

FIRMIN

Egyéb választásunk nincs.

CARLOTTA (Képtelen tovább uralkodni magán, vádlón mutat a lányra.)

Emögött is ő van! Christine Daaé!

CHRISTINE (Eddig csendben volt, de most felháborodik)

Mit képzel?

CARLOTTA

Hülyének néz?

CHRISTINE

Mi jogon rágalmaz engem?

CARLOTTA

Nem vagyok vak!

CHRISTINE

Nincs közöm hozzá!

Ezt én soha nem játszom el!

FIRMIN

Daaé kisasszony...

ANDRÉ

Az nem megy!

PIANGI

(Összezavarodva CARLOTTAhoz.)

Mi az? Mit mond?

FIRMIN

Gondolja meg, ez így nem megy!

CARLOTTA (PIANGInak)

Nem kell neki!

ANDRÉ

Köteles lenne...

CHRISTINE

ha fenyeget, sem énekelek!

RAOUL (zavarban)

Christine, Christine, senki nem kényszeríthet erre!

(MEG és MADAME GIRY érkezik, utóbbinál újabb levél.)

GIRY

Uraim, egy új levél!

MIND

Ah...

(Az igazgatók intenek MADAME GIRY-nek, hogy olvassa.)

GIRY

"Látom, egybegyűltek mind.

A próbák kezdetéhez néhány mondat még:

GIRY, FANTOM

Carlotta tanulja meg már,

hogy a színpadon a manír nem elég!

(A FANTOM fokozatosan átveszi MADAME GIRY-től az éneket.)

FANTOM

Don Juanunk túl kövér!

Signor Piangi adjon le egy pár kilót!

Drága direktor urak!

Helyük az iroda, hát maradjanak ott!

Végül Daaé kisasszony.

Nincs kétség, hangja elsőrangú lenne,

hogyha büszkesége engedné és

visszatérne hozzám.

Egy kezdő művésznőnek még kell egy mester.

Egy mester...

Maradok alázatos szolgájuk...

(A FANTOM hangja elúszik, MADAME GIRY befejezi:)

GIRY

Az Angyal."

CHRISTINE

Nem tudok... nem fogok énekelni!

(Mindenki CHRISTINE-re néz. Szünet. RAOUL kerül a figyelem középpontjába, akinek szemei felragyognak egy új gondolattól.)

RAOUL

Ó, mi ostobák!

Itt az alkalom, tőrbe csalni nem nehéz!

ANDRÉ

Mi az?

FIRMIN

Mondja csak!

RAOUL

Legyen, mit ő akar!

A premieren Christine Daaé énekel...

És ha énekel, ő is ott lesz biztosan!

ANDRÉ (lelkesedik az ötlettől)

Minden ajtóra dupla zár!

FIRMIN (hasonlóképp)

Minden emberünk készen áll!

RAOUL

Fegyver mindegyiknél!

RAOUL, ANDRÉ, FIRMIN (győzelmi mámorban)

Nem menekül! Az lesz a vég!

GIRY

Baj lesz!

ANDRÉ

Miért lenne baj?

FIRMIN

Hisz remek terv!

GIRY

Ebből baj lesz!

ANDRÉ

Mit károg ez?

GIRY

Monsieur, hisz tudjuk,

száz trükkje van és élete húsz!

FIRMIN

Törődjön mással!

RAOUL

De kérem!

GIRY

Én megmondtam

RAOUL

Segítsen, csak ennyit kérünk!

ANDRÉ, FIRMIN

...kérünk!

GIRY

Segítenék...

ANDRÉ, FIRMIN

...de persze nem tud!

RAOUL

Vagy lehet, hogy a Fantomhoz húz?

CARLOTTA, PIANGI

A cinkostársa!

GIRY (RAOULnak)

Monsieur, én nem akarok rosszat, sőt!

De kérem, ne feledjék: embert ölt!

ANDRÉ, FIRMIN

Most végre bezárul a kör!

CARLOTTA

Ő felel majd ezért: Christine!

PIANGI

Christine Daaé!

RAOUL

Meglakol a gyilkos...

ANDRÉ, FIRMIN

Most győz a törvény, győz a jog.

A gyilkos angyal bukni fog!

RAOUL

Angyali hang, ez lesz a veszted.

rút halállal halsz!

GIRY

Jókor szóltam, bosszúálló!

CARLOTTA

A lányra bárki bármint mond,

ez egyszerűen sültbolond!

PIANGI

Ez egy őrült!

ANDRÉ, FIRMIN

Ha énekel, nyert ügyünk van...

CHRISTINE (Senki nem hallja meg.)

Kérem...!

PIANGI

Tiszta őrült!

ANDRÉ, FIRMIN

És aztán élünk boldogan!

Kezünkben a rém .

RAOUL

Készülj fel hát, angyali rém!

GIRY

Hagyja őt, az égre kérem!

PIANGI, CARLOTTA

Gran Dio! Che imbroglio!

CHRISTINE (Túlkiabálja a zűrzavart.)

Az ember megőrül...

Állj!!

(Könnyekkel a szemében könyörög RAOULnak.)

Raoul, ez nem megy.

Ne tedd ezt velem!

Raoul, úgy félek!

hát többé már biztosan nem enged el!

Legszebb álmomból rémálom lesz.

Ő majd örökre magánál tart,

és egy életen át itt benn dúdol egy dalt.

Egy életen át itt benn dúdol egy dalt...

(Mindenki őt bámulja.)

CARLOTTA

Ez bolond!

RAOUL

Te mondtad azt,

ő csak egy ember, semmi más.

De amíg él, bajt hoz ránk, és pusztulást.

CHRISTINE

Túl nehéz ez így...

A sors próbára tesz.

Az életem a tét, de milyen ára lesz?

Hát megtagadhatom, ki angyalként segít?

Csak rosszul dönthetek, a kérdés szétszakít.

Ő senkit meg nem szán, és gyilkolni is kész.

Ezt én is jól tudom, és mégis oly nehéz!

Tán jobb lesz ezután, de milyen sors vár rám,

ha bosszút áll a Fantom?

RAOUL

Christine, Christine, én féltelek nagyon,

de látnod kell, a sorsunk most rajtad múlik!

(CHRISTINE nem tud felülkerekedni ellentétes érzelmein, megfordul és kirohan.)

RAOUL (utánakiált)

Christine!

(Előre lép, és megszólít egy képzeletbeli FANTOMot.)

Háborút akarsz? Hát legyen!

De ezúttal nem menekülsz, barátocskám!

4. jelenet

A "DON JUAN" PRÓBÁJA

(REYER a zongoránál ülve tanítja be az új darabot. PIANGI, CHRISTINE, CARLOTTA, MADAME GIRY és a KÓRUS vannak jelen.)

KÓRUS

Véres párbaj, súlyos vég.

Minden szájhős itt így jár.

Ifjú élted volt a tét,

vesztettél, s ez túl nagy ár!

CHRISTINE

Cafkáknál és hölgyeknél száz csatában győzött már.

PIANGI

Don Juan véres ellenfél...

REYER

Nem, nem, nem! A kórusnak szünet!

Don Juan, Signor Piangi, a frázis így szól:

Don Juan véres ellenfél!

Ha szabadna kérnem!

PIANGI (még mindig rosszul)

Don Juan véres ellenfél!

REYER

Nem. Majdnem, de nem!

(Megmutatja.)

Don Juan vér, vér, vér

PIANGI (még mindig rosszul)

Don Juan véres ellenfél!

CARLOTTA (a többieknek)

Szerintem így jobb. Így legalább zenére hasonlít.

GIRY (CARLOTTAnak)

Signora, így beszélne a zeneszerző jelenlétében is?

CARLOTTA

A zeneszerző nincs jelen. Egyébként meg ha jelen lenne, akkor is...

GIRY (közbevág baljósan)

Biztos benne, Signora?

REYER

Hölgyeim, hölgyeim!

Signor Piangi, kérhetném még egyszer hét után?

(Megadja a hangot és beszámol.)

Öt, hat, hét...

PIANGI (még mindig rosszul)

Don Juan véres ellenfél.

(CARLOTTA innentől folyamatosan mondja a magáét, fokozatosan mindenki belebeszél, vagy a frázist gyakorolja.)

CARLOTTA

Ah, piu non posso! Mit számít az, hogy milyen hangot énekelünk?

GIRY

Signora, türelem!

CARLOTTA

Hát ki tudja, hogy ebben mi a jó? Hát kit érdekel, hogy ebben mi a jó? Ebben számít valamit? Hát ebben nincsenek hangok!

REYER (Megpróbál rendet teremteni.)

Hölgyeim, hölgyeim! Kérem, Signor Piangi...

(REYER rácsap a zongorára, feláll és megpróbálja magára vonni a figyelmet.)

PIANGI (CARLOTTAnak)

Én ezt egyszerűen nem értem! Mindent megteszek. De hát ebben semmi szépség! Semmi zene!

CARLOTTA

Bene, bene. Nyugodjál meg, caro.

(Gúnyolódik.)

"Don Juan véres ellenfél."

REYER (Kiabál.)

Hölgyeim, kérem ... nyugodjanak meg!...

MIND

Készülj lányka!

Mert az úr a sok elcsent morzsáért

végül súlyos árat kér ágya gyűrött párnáján.

(A KÓRUS a háttérbe kerül, CHRISTINE egy pontra szegezve tekintetét tőlük függetlenül énekel.)

CHRISTINE

Álmomban megjelent egy furcsa árny.

Hallottam énekét, hívó szavát.

Kicsi Lotte magányos ábrándok közt élt.

Az apja ígérte, hogy leküldi hozzá az angyali hangot.

Az apja ígérte...

Az apja ígérte...

5. jelenet

A TEMETŐ

(Sírok mindenfelé, síremlék. Félhomály.)

CHRISTINE

Nékem volt a legjobb apám,

nem csak szülő, tanár.

Társ voltál, jó testvér, barát.

Elrabolt a halál.

Látjuk-e még egymást valahol?

Megölelsz-e úgy, mint rég?

Álmomban szólsz, hozzám hajolsz.

Bár föl se ébrednék!

Látjuk-e még egymást valahol?

Minek ilyet kérdeznem?

Nincs rá remény, de

úgy szeretném, ha itt lennél velem!

Három év. A gyász oly nehéz.

Nélküled és mégis veled.

Három évig hittem...

Kísért a múlt, hosszúra nyúlt,

segíts, hogy múljon el!

Látni fogjuk egymást valahol,

és a szívem nyugtot lel.

Adj most erőt!

Itt az idő, kezemet engedd el!

Nincs több egyedül töltött fájó év!

Nincs több keserű könny és töprengés!

Ugye válnunk kell? Mondd, hogy válnunk kell!

(Láthatatlanul megszólal a FANTOM valahonnan.)

FANTOM

Elveszett gyermek, árva lélek

túl soká volt távol!

(CHRISTINE rémült meglepetéssel körülnéz.)

CHRISTINE

Jó apám, angyal, Fantom, barát!

Szólj, melyik vagy, mondd hát!

FANTOM

Feledni tudtat az angyalt?

CHRISTINE

Ismerős hang... Oly lágy és sóvár...

Szólj, beszélj még, Angyal!

(RAOUL jelenik meg az előszínpad félhomályában, és egy pillanatig megbabonázva áll.)

FANTOM

Elrabolt tőlem a világ!

Fullasztó börtönbe zárt.

RAOUL

Ismét megszerzi őt!

Ismét csapdába csalja!

CHRISTINE

Bárhogy is tiltotta elmém...

FANTOM

Bárhogy volt, lelked nálam járt!

CHRISTINE

...lelkem nálad járt!

RAOUL

Csapdát állít az angyal.

FANTOM

Angyali Hang, oly hűtlen voltál!

Vissza kell térj hozzám!

Angyali Hang, légy újra múzsám!

Jöjj velem, szép Angyal!

CHRISTINE

Angyali Hang, oly hűtlen voltam!

Vissza kell térjek hozzád!

Angyali Hang, légy újra múzsám!

Jöjj elém, szép Angyal!

RAOUL

Angyal vagy démon?

Bekeríti őt!

El kell vinnem innét!

Ki ez hát? Szörny vagy ember?

Torz avagy szép angyal?

FANTOM

Itt van az Angyal, kit vártál!

Angyali Hang, indulj hozzám!

(A FANTOM folyamatosan és kérlelhetetlenül hívja CHRISTINE-t. A lány elindul felé.)

FANTOM

Itt van az Angyal, kit vártál!

Angyali Hang, indulj hozzám!

RAOUL

Christine! Christine, hallgass rám! Ez az ember... ez a lény nem az apád! Az Isten szerelmére kérem, engedje el!

Engedje el, kérem!

Christine!

(CHRISTINE felszabadul a bűvölet alól, RAOUL védő karjaiba rohan.)

CHRISTINE

Raoul!

FANTOM

Bravó, Monsieur! Igazán hősies!

RAOUL

Újabb trükkök, Monsieur?

FANTOM

Lássuk, Monsieur, meddig merészkedik?

(Ismét rálő RAOULra.)

RAOUL

Újabb szemfényvesztés? Újabb erőszak?

CHRISTINE

Raoul, ne!

(RAOUL lassan de határozottan elindul a FANTOM felé, a tűzgömbök minden alkalommal közvetlenül előtte érnek földet.)

FANTOM

Ez az, Monsieur! Csak így tovább!

(Újabb lövés.)

RAOUL

Soha nem kapja meg a szerelmét! Soha nem lesz a magáé!

FANTOM

Jöjjön csak, Monsieur, csak jöjjön, ne álljon meg!

Itt vagyok! Itt a Halál Angyala!

(Újabb lövés.)

RAOUL

Christine, gyerünk!

(RAOUL kisiet CHRISTINE-nel.)

FANTOM

Háborút akartok? Hát legyen! Megkapjátok mindketten!

(Egy mozdulatára tűzfal tör elő a földből.)

(Sötét.)

6. jelenet

A "DON JUAN A GYŐZTES" BEMUTATÓJA ELŐTT AZ OPERÁBAN

(A zenekar hangol, a színpadon a RENDŐRFŐNÖK, néhány RENDŐR, RAOU, ANDRÉ, FIRMIN és elrejtőzve jelen van egy MESTERLÖVÉSZ.)

RENDŐRFŐNÖK

Megértették az utasításaimat?

RENDŐRÖK

Uram!

Tehát amikor meghallják a sípszót, mindenki elfoglalja a helyét, majd az utasításomra bezárják az ajtókat. Minden ajtó zárva legyen!

FIRMIN

Biztos, hogy helyesen cselekszünk, André?

ANDRÉ

Van jobb ötleted?

RENDŐRFŐNÖK

Monsieur le Vicomte, kiadhatom a parancsot?

RAOUL

Kiadhatja!

(A RENDŐRFŐNÖK belefúj a sípjába, a RENDŐRÖK kisietnek.)

Maga ott fenn, a szemközti páholyban!

MESTERLÖVÉSZ (Előbújik a rejtekhelyről.)

Igen uram!

RAOUL

Jól látja onnan ezt a páholyt?

MESTERLÖVÉSZ

Igen uram!

RAOUL

Ha itt az ideje, lőjön! De csak ha feltétlenül szükséges. Akkor viszont lője agyon!

MESTERLÖVÉSZ

Honnan fogom tudni, uram?

RAOUL

Ne féljen, tudni fogja.

FIRMIN

Monsieur le Vicomte! Biztos benne, hogy sikerül? Daaé kisasszony énekel ma este?

RAOUL

Ne aggódjon, Monsieur Firmin! Monsieur André?

ANDRÉ

Bízunk önben, uram!

RENDŐRFŐNÖK

Az embereim a helyükön vannak, uram.

RAOUL

Hát akkor, uraim: kezdhetjük!

RENGŐRFŐNÖK (A közönség felé)

Ajtók?

Zárva!

2. RENDŐR (Ajtócsapódás hallatszik.)

Zárva!

3. RENDŐR (Ajtócsapódás hallatszik.)

Zárva!

4. RENDŐR (Ajtócsapódás hallatszik.)

Zárva!

(A semmiből megszólal a FANTOM hangja.)

FANTOM

Itt jár a Fantom, újra itt jár!

(Újra és újra megszólal a hang, mindig máshonnan.)

Itt vagyok!

(Végül a FANTOM hangja az ötös páholyból hallatszik, és egy pillanatra meg is jelenik a páholyban. A MESTERLÖVÉSZ célba veszi, de nem találja el.)

RAOUL

Idióta! Még a végén megöl valakit! Azt mondtam, csak ha itt az ideje!

MESTERLÖVÉSZ

De Monsieur le Vicomte...

(A FANTOM hangja közbevág, betölti az épületet.)

FANTOM

Semmi de! Kivételesen Monsieur le Vicomte-nak igaza van!

Jöjjön hát a sorsdöntő nagy végjáték, hát rajta!

Minden néző kint áll, őket váratni kár.

Művem kezdődjék már!

7. jelenet

A "DON JUAN A GYŐZTES" BEMUTATÓJA

(Az operaház színpadán a "Don Juan" utolsó jelenetének díszlete: óriási XVII. századi csarnok boltívvel. Függöny mögött egy ágy. Gazdagon megterített asztal két székkel. PASSARINO, DON JUAN szolgája a cselédeket irányítja.)

KÓRUS

Várja kancáját a mén.

Itt az úré minden hús.

Majd az oltár közepén

áldozati bárányt nyúz.

CARLOTTA, KÓRUS

Készülj, lányka,

mert az úr a sok elcsent óráért

végül súlyos árat kér

ágya gyűrött párnáján.

Hozd a sültet, hozd a lányt!

Tégy, amit jó gazdád kér,

és ha mindent felszolgálsz,

Don Juan ismét célhoz ér.

PIANGI (DON JUAN)

Passarino, hű szolgám,

hogy szól tervünk, halljam hát!

PASSARINO

Egymás bőrét vesszük fel,

én urat játszom, ön szolgát.

PIANGI (DON JUAN)

Őelőle elrejtetted az arcod eddig még.

Azt hiszi, hogy véled élvezi házam bőségét.

Lakmározni kezdünk majd, megdézsmálva jószágom.

Lassacskán a félénkség elfoszlik, mint rossz álom.

PASSARINO

Akkor jövök én mint ön,

ajtót csapva, hogy csak reng.

PIANGI (DON JUAN)

Én meg szólok:

"Bújjunk el! Gyorsan, drágám! Hol? Hát benn!"

PASSARINO

Lányka, sajnos buknod kell!

PIANGI (DON JUAN)

Fogd a kardom! Öltözz át!

Győzelem vár ránk!

De persze csak ha nem nevetjük el!

(Nevetnek, DON JUAN felveszi PASSARINO ruháit és az elfüggönyözött alkóvba távozik, ahol az ágy várja. Még nem tudhatjuk, de a Pandzsáb lasszó már elvégezte a feladatát és Signor PIANGI nincs többé. Amikor legközelebb látjuk Don Juant, az már a FANTOM. Eközben Amintát (CHRISTINE) halljuk boldogan énekelni a távolban.)

CHRISTINE (AMINTA)

Lelkében csillogó álmokkal jő,

szívében semmi más, csak boldogság.

PASSARINO (A színpadon.)

Gazdám?

FANTOM (DON JUAN) (A függöny mögül.)

Passarino, elmehetsz,

mert a csapdám kész

és a zsákmányra vár...

FANTOM (DON JUAN)

Itt vagy nálam. Ide hozott egy titkos vágy.

Az a vágy, ami szunnyadt a lelkedben mélyen...

Mélyen...

Nincs más célod, mint hogy itt töltsd az éjszakát.

Lelked mélyén már sejtetted régen,

hogy csábító tervednek nem állhatsz ellen.

Hát itt vagy most nálam, és nincs visszalépés.

Ez döntés. Kész döntés.

Túl késő, hogy visszalépj!

A játszma eldőlt.

És régen távol jár a józanság.

Túl késő, hogy visszatérj!

Megszűnik minden,

mi fontos volt, s helyébe lép a vágy.

Vérünk vad száguldásba kezd,

és minden perc mámort ígér.

Eltölt egy forró, édes érzés.

Túl késő, hogy visszanézz!

Hiába minden!

A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt.

Hogy visszafordulj, túl késő.

CHRISTINE (AMINTA)

Itt volnánk hát! A szavak ideje most lejárt!

Többet mond minden szónál, ha rám nézel némán.

Némán...

Eljött végre az a perc, mire szívünk várt,

mit a képzelet sejteni engedett:

egymásba olvadó két forró test.

Hát most itt vagyok veled

és nincs visszaút

Ez már döntés. Kész döntés.

Túl a végső fordulón

a szégyen elszáll,

és pusztító, vad szenvedély tör ránk.

Túl azon mi rossz, s mi jó

csak az a kérdés,

hogy meddig tart, míg fellobban a láng,

hol harsan fel a hívó jel,

mikor lesz teljessé a tűz,

mely egymás karjaiba űz majd.

KETTEN

Túl késő, hogy visszanézz!

Átkelsz a hídon,

s az lángol már, a mélység szédítő...

Hogy visszafordulj, túl késő.

Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!

Kérlek, ments meg, úgy fáj a magány!

Szólíts kedvesednek most és mindig.

Ezután már mindig légy enyém!

Christine, csak ennyit kérek...

(A dal utolsó szavát már nem halljuk, mert CHRISTINE lerántja a FANTOM maszkját és megmutatja az arcát a közönségnek. Lövés dördül. A törvény emberei körülveszik őket, de a FANTOM a lányt a köpenyébe burkolja, és eltűnik vele. MEG hátul széthúzza a függönyt, előtűnik PIANGI felakasztott teteme, a feje félrebillenve. MEG sikolt.)

A SZÍNPAD HÁTULJA

(Az előző helyszínt látjuk hátulról. A nagyfüggöny leeresztve. RENDŐRÖK, DÍSZLETMUNKÁSIK rohannak be pánikban. Itt van még ANDRÉ, FIRMIN, RAOUL, MADAME GIRY, CARLOTTA és MEG.)

ANDRÉ

Istenem... Istenem... Istenem!

FIRMIN

Végünk van, André! Végünk!

CARLOTTA

Mi történt? Umberto! Drágám! Szerelmem! Hát ki tette ezt?

(Hisztérikusan rátámad ANDRÉra.)

Maga! Hogy engedhette ezt meg?

FIRMIN

Függöny! Függöny!

GIRY (RAOULnak)

Monsieur le Vicomte! Monsieur le Vicomte! Jöjjön velem! De ne feledje, a kezét tartsa mindig szemmagasságban!

MEG

Így, Monsieur!

RAOUL

De hát miért?

GIRY

A Pandzsáb lasszó, Monsieur! Először Buquet, most Piangi!

MEG

Veletek megyek én is!

GIRY

Nem. Itt maradsz!

(RAOULnak)

Tudom, hol vannak.

RAOUL

Bízhatok magában?

GIRY

Bíznia kell! Jöjjön, Monsieur, tegyen mindent úgy, ahogy mondom. De siessünk, mert túl késő lesz...

8. jelenet

A FÖLDALATTI LABIRINTUS

(A FANTOM és CHRISTINE a csónakkal átszelik a földalatti tavat.)

FANTOM (Tombolva evez.)

És most itt, újra űzött vadként bujkálva,

börtön mélyére lökve. Mit remélsz?

Poklom vár, újból elnyel most az éj!

Érdekel, hogy miért száműztek

a poklok poklába?

Nem halálos bűn az ok,

csak egy undorító, gyűlöletes arc!

(Meghallja az üldöző tömeg hangját és visszalép.)

KÓRUS (Kintről)

Most el kell kapnunk!

Nem lesz irgalom!

FANTOM

Gyűlölség vár mindenhol.

Futnom kell, és bujkálnom.

Együttérzést, egy jó szót

embertől még nem kaptam.

Christine, Christine...

Miért? Miért...

(Eltűnnek. RAOUL és MADAME GIRY jelennek meg a hídon a tó fölött.)

GIRY

Vigyázz! Lassan, óvatosan járj...

RAOUL

Lassan, óvatosan járj...

GIRY

Ott lakik, Monsieur! A tó túlsó partján! Én nem merek tovább menni!

RAOUL

Madame Giry, köszönöm.

(MADAME GIRY visszafordul. RAOUL lenéz a vízre, leveszi a zakóját és beugrik. A FANTOMot üldöző tömeg megjelenik a legfelső szinten. Lefelé jönnek a tóhoz, pislákolnak a lámpáik.)

KÓRUS (Kintről)

Vigyázz! Lassan, óvatosan járj...

Most el kell kapnunk!

Nem lesz irgalom!

Végezzük ki!

Gyilkosnak nem jár más!

Egyszer és mindenkorra pusztuljon!

Rettegtünk évekig, ebből elég!

Az Operaház Fantomja, a rém

meghal ma még!

Ez ő! A Fantom erre bujkál...

(Visszafordulnak, másik utat keresnek a tóhoz. A padlóból kiemelkedik az orgona, a csónakot már nem láthatjuk. Feltűnik a búvóhely többi része is.)

Itt jár, a Fantom erre bujkál!

9. jelenet

A BÚVÓHELY

(A FANTOM jön, maga után vonszolva CHRISTINE-t. Belöki az orgona elé. Leküzdve félelmét, a lány szenvedélyesen megszólítja.)

CHRISTINE

Most, hogy csillapult a vérszomjad,

most jövök én?

(Nincs válasz.)

Tőlem várod talán a hús gyönyörét?

FANTOM

A sors kényszerített, hogy gyilkoljak én!

És az volt, mi elzárt a gyönyörtől is.

Az arcom a vétkes, mi rontást hoz ránk!

Egy ocsmány arc, mi egy anyának is sok volt!

Rám se nézett! Pólyába se burkolt!

Késő sírni már!

Fordulj meg, és lásd, mi vár!

Nézd csak!

Mától fogva így élsz majd tovább!

CHRISTINE

Az arcod rég nem tud megrémíteni.

A lelked torz, és ez sokkal jobban fáj!

(Döbbent csend. A FANTOM hirtelen megérzi RAOUL jelenlétét.)

FANTOM

Várj! Jó hírem van: vendégünk lesz!

CHRISTINE (Meglátja RAOULt az oldalsó rács mögött.)

Raoul...!

FANTOM (Gúnyosan meghajol RAOUL előtt.)

Ó, Monsieur, ön itt! Milyen megtiszteltetés!

Úgy vágytam már rá, hogy lássam önt!

S hogy ez milyen öröm, arra nincs kifejezés.

RAOUL (A rácsokba kapaszkodva könyörög.)

Kérem, engedje szabadon!

Kérem!

Nem sajnál senkit?

FANTOM

Hát szerelmes a fiatalúr!

CHRISTINE

Hiába minden...

RAOUL

Hisz látja,

szívemből szeretem Christine-t!

Szánjon meg minket!

FANTOM

Hát szánalom az nekem se jut!

RAOUL

Christine! Christine!

Engedje látnom!

FANTOM

Várva várom!

(Egy intésére a rácsok felemelkednek. RAOUL berohan.)

Nos, Monsieur, Isten hozta!

Az ön bűnéért miért fizessen meg más?

(Fogja a Pandzsáb lasszót, és mielőtt RAOUL megmozdulhatna, a nyakába veti. A kötél végét elengedi, az rejtélyes módon a levegőben marad. Gúnyolódva beszél RAOULhoz.)

Rendelj hintót, gyors lovat!

Vigyázva, lassan és óvatosan járj!

Nem ment meg téged senki,

hacsak nem Christine...

(A lányhoz fordul.)

Add nekem szívedet!

Ennek árán mentsd meg őt!

Ha nemet mondanál,

rá kínhalál vár!

E kettő közt dönts!

Innen már nincsen visszaút!

CHRISTINE

Csak szánalommal néztem eddig rád,

de ez most gyűlöletté vált!

(A végső összecsapás. Pillanatnyi néma szünet után RAOUL töri meg a csöndet.)

RAOUL

Az én hibám!

Bocsáss meg, Christine!

Csak érted tettem,

és hiába minden!

CHRISTINE (A FANTOMra néz, de magának mondja.)

Egy bálvány voltál,

s porrá zúztad ma,

és ezzel minden közös

álmunk meghalt.

FANTOM (CHRISTINE-nek)

Túl késő megfordulni!

Könyörgéssel nem mész sokra!

RAOUL (CHRISTINE-nek)

Válaszd őt,

hisz nékem úgyis végem!

FANTOM

Túl késő, hogy szembeszállj!

Hiába harcolsz...

RAOUL

Dönthetsz bárhogy,

nem győz más, csak ő.

FANTOM

Mert bárhogy döntesz,

nem győz más, csak én!

Döntsd el, hogy hozzám jössz vagy sem,

hogy meghal kínok közt, vagy él!

RAOUL

Miért vársz el tőle színlelt érzést?

CHRISTINE

Angyali Hang!

FANTOM

Túl késő, hogy visszalépj!

RAOUL

Mondj nemet!

Christine, kérlek!

CHRISTINE

Ó, miért nincs benned...

FANTOM

Ütött az órád!

RAOUL

Ne dobd oda magad,

csak hogy éljek!

CHRISTINE

... szánalom és jóség?

FANTOM

Most rajtad múlik:

élet vagy halál?

RAOUL

Teérted tettem, hidd el!

CHRISTINE

Angyali Hang...

FANTOM

Már nincs rá mód, hogy meghátrálj!

CHRISTINE

Durván becsaptál,

s én vakon bíztam benned...

(Villanásnyi szünet. A FANTOM hűvösen CHRISTINE-re néz.)

FANTOM

Fogytán a türelmem. Válassz!

CHRISTINE (Előbb halkan, majd egyre erősebb érzelemmel.)

Magányos árnyék az éjben,

balsorsod börtönbe zárt.

Az ég engem küldött, hogy meglásd,

van, ki gondol rád.

(Nyugodtan szembenéz vele, és hosszan szájon csókolja. Hosszú ölelés. RAOUL borzalommal vegyes csodálattal nézi. A pillanatot a közeledő tömeg zaja töri meg.)

KÓRUS

Most el kell kapni őt!

Nincs irgalom!

(A FANTOM megfog egy égő gyertyát, és RAOUL fejéhez tartja. Feszült pillanat... majd a kötél magától lehullik.)

FANTOM (Lemondóan)

Vidd őt! Menj! Győztél! És vissza se nézz!

KÓRUS

Ki ez a vérszomjas, kegyetlen lény?

Jobbat nem érdemel: pusztuljon el!

Bosszuld meg Piangit!

Bosszuld meg Buquet-t!.

Rettegtünk évekig! Ebből elég!

A Fantom, ez a gyűlöletes lény

meghal ma még!

FANTOM

Hagyjatok itt és tűnjetek el!

Hamar! Menjetek gyorsan!

Ott a csónak, vigyétek!

Menjetek már!

És felejtsétek el, amit láttatok itt!

Mit állsz? Mi álltok még itt?

(RAOUL és CHRISTINE elindulnak a csónak felé. A FANTOM gúnyosan nézi a kezében lévő maszkot. A zenélő doboz megszólal, és a "Maszkabál" dallamát kezdi játszani.)

Maszkabál!

Papír álarc, kavalkád.

Maszkabál!

Arcod rejtsd el,

így senki rád nem ismer.

(CHRISTINE visszaszalad, leveszi az ujjáról a gyűrűt, és a FANTOMnak adja.)

Szeretlek, Christine!

(A lány elmegy, a FANTOM felhúzza a gyűrűt.)

CHRISTINE (RAOULnak a távolodó csónakban, hátra sem pillantva, a színpad mélyén, félhomályban.)

Válassz társadnak

míg élsz s míg élek!

Kérj, s én nem hagylak el

soha már!

RAOUL

Szólíts kedvesednek...

EGYÜTT

...most és mindig!

FANTOM

Amíg élsz, a hangom elkísér!

Rám nem vár más, csak

szótlan, néma éj.

VÉGE