|
Az operaház fantomja I. felvonás
Andrew Lloyd Webber, Richard Stilgoe 2006.05.10. 15:19
Az operaház fantomja című musical szövegkönyvének I. felvonása.
PROLÓGUS
A PÁRIZSI OPERA SZÍNPADA, 1905.
(Az operaház birtokában lévõ tárgyakat bocsátják árverésre. Jelen vannak: KIKÁLTÓ, SEGÉD, néhány érdeklõdõ, köztük a 70 éves RAOUL, valamint az idõs MADAME GIRY. A darab a KIKIÁLTÓ kalapácsütésével kezdõdik.)
KIKIÁLTÓ
Elkelt! Az ön száma, uram? Köszönöm.
Következik a 663-mas tétel. Chalumeau Hannibál címû operájának plakátja.
SEGÉD
Kérem, tekintsék meg!
KIKIÁLTÓ
Ki ajánl érte 10 frankot? Hát akkor 5-öt? Ott az a hölgy 5-tel! Köszönöm! 6 frank! Nagyon köszönöm, uram! Ki ajánl érte 7-et? 7 frank! Köszönöm- uram. 8 frank! 8 frank elõször, 8 frank másodszor, 8 frank harmadszor! Elkelt! A tulajdonos Monsieur le Vicomte. Hálásan köszönöm. Következik a 664-es tétel. Hölgyeim és uraim! Két famordály és három emberi koponya Meyerbeer Ördög Róbertjének 1831-es bemutatójából. A kikiáltási ár 10 frank. Ki ajánl érte 10 frankot? Köszönöm, hölgyem. Tehát továbbra is 10 frank. 15 frank! 15 elõször, 15 másodszor, 15 harmadszor! Elkelt 15 frank-ért. Megtudhatom a számát, uram? Köszönöm. Következik a 665-ös tétel, hölgyeim és uraim: egy zenélõ doboz. Az Operaház kicsinyített mása. Ezt a tárgyat, hölgyeim és uraim, a színház alatti csatornában találták, és még mûködõképes!
SEGÉD
Kérem, tekintsék meg!
(Elindítja a szerkezetet.)
KIKIÁLTÓ
Kezdhetjük 20 frank-on? Csak bátran, hölgyeim és uraim! Akkor talán 15 frank? 15 frank! Köszönöm, uram. Igen, 20 attól az úrtól, nagyon köszönöm.
GIRY
Huszonöt!
KIKIÁLTÓ
25 frank! Nagyon köszönöm, Madame Giry! 25 elõször, 25 másodszor, 30 frank! 30 elõször, 30 másodszor, 30 harmadszor. Elkelt! Monsieur le Vicomte, az öné. Újabb hálás köszönet.
RAOUL
Hé, fiú!
(Odatolják RAOULnak a zenélõ dobozt, õ megnézi. A figyelem õrá irányul.)
(Halkan, félig-meddig a doboznak)
Szinte remekmû, az ám! Milyen szép!
Ahogy Christine mondta rég.
Õ sokszor emlegette nemes borítását, ravasz kis szerkezetét.
Ha mi már nem leszünk, akkor is játszik még?
KIKIÁLTÓ
Következik a 666-os tétel! Egy csillár a múlt századból. Önök közül néhányan talán emlékeznek az Operaház Fantomjának rejtélyes históriájára. Erre a rejtélyre azóta sem találtak magyarázatot. Tudomásunk szerint, hölgyeim és uraim, ez a csillár volt ama nevezetes katasztrófa fõszereplõje. Mûhelyünkben megjavíttattuk és részben felszereltük néhány elektromos égõvel, hogy képet kapjunk róla, milyen is volt fénykorában. Talán elijeszthetjük a múlt sötét árnyait egy kis világossággal, uraim!
(A KIKIÁLTÓ felkapcsolja a csillárt. Óriási villanás, elkezdõdik a Nyitány, ami alatt az Operaház visszanyeri eredeti pompáját.)
ELSÕ FELVONÁS
1. jelenet
CHALUMEAU "HANNIBÁL"-JÁNAK PRÓBÁJA
(A nagy kórusrészhez érünk éppen, amelyben HANNIBÁL és serege visszatér, hogy felszabadítsa Karthágót a római megszállás alól. HANNIBÁLt UMBERTO PIANGI énekli, ELISSAt, Karthágó királynõjét CARLOTTA GIUDICELLI. A két kiemelt RABSZOLGANÕt MEG GIRY és CHRISTINE DAAE játsza. MADAME GIRY a balettmesternõ, a próbát MONSIEUR REYER a korrepetítor irányítja. ELISSA nagyáriájának a vég felé kapcsolódunk be az operába. Egyedül áll a színpadon, kezében a HANNIBÁL által elõreküldött ajándék, egy levágott véres fej.)
CARLOTTA (ELISSA)
Nézd e trófeát!
Megmentõnk a zsarnok Rómát így fogja eltiporni majd!
NÕIKAR
A felmentõ sereget tánc és égi dal köszöntse.
Most lehullik rólunk a lánc, s mi adjunk hálát érte.
FÉRFIKAR
Most köszöntse kürt szava hát, kit félve reszket Róma.
Hallgasd a lépte zaját.
KÓRUS
Itt jön õ! Hannibál jõ!
(PIANGI belép mint HANNIBÁL)
PIANGI (HANNIBÁL)
Fáj, ahogy látom feltett szép, hazám.
Irtsuk ki Róma gyulolt farkasát!
REYER (félbeszakítja)
Nem, nem, nem! Signor Piangi! Mi nem azt mondjuk feltett, mi azt mondjuk: féltett! Nem azt mondjuk gyulolt, hanem azt mondjuk: gyûlölt! Így mondjuk mi, gyûlölt.
PIANGI
Si, si, si. Capisco. Nem gyulolt, hanem gyûlölt. Dehát ez nekem lenni nehéz, nagyon nehéz!
(Belép REYER, az Opera leköszönõ igazgatója a két új igazgatóval, MONSIEUR FIRMINnel és MONSIEUR ANDRÉval.)
REYER (PIANGIhoz)
Akkor legyen kedves még egyszer.
PIANGI
Még egyszer, még egyszer!
LEFEVRE (ANDRÉhoz és FIRMINhez)
Erre, uraim, erre. Ahogy látják, Chalumeau Hannibáljának bemutatójára készülünk.
(Megpróbálja magára vonni a jelen lévõk figyelmét)
Hölgyeim és uraim! Önök közül néhányan talán már találkoztak Monsieur Firminnel és Monsieur Andréval.
(Az új igazgatók udvariasan meghajolnak.)
REYER
Bocsásson meg, igazgató úr, de próba van. Szíveskednének várni egy percet?
LEFEVRE
Bocsánat, bocsánat, Monsieur Reyer! Folytassák csak, folytassák!
REYER
Köszönöm, uraim.
(PIANGI-hoz)
Akkor fáj, hogy látom... még egyszer. Tessék!
LEFEVRE (Halkan ANDRÉ-nak és FIRMIN-nek)
Monsieur Reyer a mi vezetõ korrepetítorunk. Egy diktátor!
PIANGI (HANNIBÁL)
Fáj, ahogy látom féltett szép, hazám.
Irtsuk ki Róma gyûlölt farkasát!
A hajnal már úgy gyõztest ünnepel.
Ma örvendj még, népünknek gyõzni kell!
(A balettoslányok elkezdenek táncolni. LEFEVRE, ANDRÉ és FIRMIN a színpad közepén állva figyelik õket.)
LEFEVRE
Signore Piangi a mi elsõ tenoristánk. Csodás kettõst alkotnak la Carlottával.
GIRY (felbõszülve az igazgatók jelenlététõl nádpálcáját a padlóhoz üti)
Uraim, kérem, volnának szívesek félreállni?
LEFEVRE
Bocsánat, Madame Giry!
(Arrébb vezeti ANDRÉt és FIRMINt.)
A balettmesternõ. Zseni!
Monsieur Firmin, be kell vallanom önnek, nem sajnálom itt hagyni ezt az egész istenáldotta mesterséget.
FIRMIN
Folyton azt kérdem, Monsieur, tulajdonképpen miért vonul vissza?
LEFEVRE (Nem törõdve a kérdéssel a figyelmet a balettra próbálja irányítani.)
Különösen büszkék vagyunk kiváló balett-együttesünkre.
(MEG tûnik ki a táncosok közül.)
ANDRÉ
Ki ez a lány, Monsieur Lefevre?
LEFEVRE
Madame Giry lánya, Meg Giry. Rendkívül ígéretes táncos.
(CHRISTINE kerül a középpontba. Szórakozott, és kiesik a ritmusból.)
GIRY (Észreveszi, hogy CHRISTINE hibázott.)
Christine Daae! Szedd össze magad, lányom!
MEG (Csendben CHRISTINE-nek)
Christine, mi a baj?
CHRISTINE
Semmi.
FIRMIN (LEFEVRE-hez)
Daae? Különös név.
LEFEVRE
Svéd.
ANDRÉ
Rokona a híres hegedûsnek?
LEFEVRE
A lánya, azt hiszem. Különös teremtés, nem a földön jár.
GIRY (CHRISTINE-hez, aki ismét hibázik.)
Kifelé!
(A balett folytatódik, majd eléri csúcspontját és befejezõdik. A jelenetet a KÓRUS folytatja.)
KÓRUS
Ha közel a szent elefánt és Karthágóra fényt hoz.
Majd õ dönti el a csatát. Itt jön õ! Hannibál gyõz!
(Egy életnagyságú elefánt-formájú szerkezet érkezik, PIANGI diadalmasan felül rá.)
CARLOTTA (ELISSA)
Majd gyõztesen érkezik õ és elfut mind az ellen.
PIANGI (HANNIBÁL)
Ha látom ez isteni nõt, a szívem újra éled.
KÓRUS
Most hordozza szent elefánt, kit félve reszket Róma.
Menekül ki merre lát, itt jön õ. Hannibál gyõz!
(A kórusrész végén LEFEVRE csendet teremt. Az elefántot kiviszik, látjuk a kellékeseket, akik mozgatják.)
LEFEVRE
Hölgyeim és uraim, egy kis figyelmet! Egy percre kérem a figyelmüket! Néhány hete híre ment közelgõ visszavonulásomnak. Nos, most már elmondhatom, a hír igaz. Épp ezért megtisztelõ kötelességemnek tartom, hogy bemutassam önöknek Operaházunk két új igazgatóját, Richard Firmin és Gilles André urakat.
(Udvarias taps. CARLOTTA magára vonja a figyelmet.)
Uraim, Signora Carlotta Giudicelli, Operaházunk szopráncsillaga immár ötödik éve.
ANDRÉ
Persze, persze. Minden nagyobb szerepében volt szerencsém látni, Signora.
LEFEVRE
És Signor Umberto Piangi, a tenorkirály.
PIANGI
Piace, Monsieur, piace.
FIRMIN
Örvendek, Signor.
ANDRÉ
Ha jól emlékszem, Elissának van a Hannibál harmadik felvonásában egy gyönyörû szép áriája. Azt igazán elõadhatná nekünk. Õszintén lekötelezne. Persze, csak ha Monsieur Reyer-nek nincs ellene kifogása.
CARLOTTA
Ahogy az én igazgatóm parancsolja!
Monsieur Reyer?
REYER
Ahogy az én primadonnám parancsolja!
Két taktus elegendõ lesz bevezetõnek?
FIRMIN
Két taktus?
Bõven elegendõ lesz.
REYER (Megbizonyosodva arról, hogy CARLOTTA készen áll.)
Signora?
CARLOTTA
Maestro.
(A bevezetõ megszólal a zongorán.)
Gondolj rám, õrizz meg engem a szenvedély múltán.
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz, s a szíved máshoz húz is tán,
kérlek, ne feledj el végleg, néha gondolj rám.
FIRMIN
(tapsol)
ANDRÉ
Pszt!
CARLOTTA
Gondolj rám, képzelj el...
(Carlotta énekét félbeszakítva egy háttérfüggöny zuhan a színpadra, elvágva õt a szereplõk egyik felétõl.)
MEG
Ez õ!
TÁNCOSLÁNYOK
A Fantom újra itt jár!
KÓRUS
Itt van közöttünk a rém!
TÁNCOSLÁNYOK
Ez õ! A Fantom újra itt jár! Itt van közöttünk a szörny!
ANDRÉ
Szedjék össze magukat, ha kérhetem! Signora, kérem!
PIANGI (Odarohan CARLOTTAhoz.)
Cara, Cara, megsérültél?
LEFEVRE
Signora, jól van?
CARLOTTA
Jól!
PIANGI
Hát senki nem törõdik a primadonnánkkal?
LEFEVRE
Hol van Buquet, a zsinórmester? Õ a felelõs ezért. Hozzák le azt az embert!
(Felemelkedik a függöny, láthatóvá válik a színpad végében JOSEPH BUQUET. A kezében egy hurokba kötött kötél van.)
Buquet, az Isten szerelmére! Mi történik ott fönn?
BUQUET
Kérem, Monsieur, higgye el, Isten a tanúm, fönn se voltam ma még. Nincs ott senki, Monsieur, kivéve az Operaház kísértetét.
MEG
Ez õ. A Fantom újra itt jár.
ANDRÉ (CARLOTTA-nak)
Signora, ilyesmi elõfordul.
CARLOTTA
Ilyesmi elõfordul? Hát maga honnan tudná? Öt perce sincs itt! Si! Ilyesmi tényleg elõfordul. Sõt! Az utóbbi három évben ilyesmi gyakran elõfordul. És maga? Na tessék, maga!
LEFEVRE
Signora...
CARLOTTA
Megakadályozta ezt? Nem! Maguk meg ugyanolyan tehetetlenek, mint ez itt. Ilyesmi elõfordul? Hát amíg nem tesznek róla, hogy ilyesmi ne fordulhasson elõ, addig én sem fogok itt elõfordulni! Umberto! Andiamo!
(Kimegy)
PIANGI (Ledobja a jelmezét, és követi CARLOTTAt.)
Si,si. Dilettante! Amatore!
LEFEVRE
Monsieur André, azt hiszem, a továbbiakban nemigen lehetek a segítségükre. Sok szerencsét, Monsieur Firmin. Ha mégis szükségük volna rám, Frankfurtban biztosan megtalálnak. Monsieur André, sok szerencsét a bemutatóhoz! Hölgyeim, uraim, sok szerencsét!
(LEFEVRE távozik, mindenki az új igazgatókra néz. CHRISTINE is megjelenik, de a többiektõl távol áll.)
ANDRÉ
La Carlotta vissza fog jönni!
(Hátul váratlanul megjelenik MADAME GIRY.)
GIRY
Úgy gondolják, uraim? Van itt egy üzenet az önök számára az Operaház Fantomjától.
ANDRÉ
Atya Úristen! Maguk megõrültek?
GIRY
Üdvözli önöket saját színházában. Megparancsolja, hogy az ötös páholyt továbbra is tartsák fenn számára, és emlékezteti önöket, hogy esedékes a járandósága.
FIRMIN
Járandósága???
GIRY
Monsieur Lefevre havi 20 ezer frank-t fizetett neki. Önök esetleg megtoldhatják ezt az összeget most, hogy Monsieur Vicomte de Chagny elvállalta a színház anyagi támogatását!
(Kitörõ öröm a hír hallatán.)
ANDRÉ
Madame, ezt a bejelentést én magam akartam megtenni.
GIRY
Itt lesz a Vicomte a ma esti bemutatón?
FIRMIN
Természetesen, a páholyunkban.
ANDRÉ
Madame, ki tudna beugrani la Carlotta szerepébe?
(Az énekeslányok az igazgatók köré tömörülnek.)
REYER
Ez egy vadonatúj produkció, még nincs beugró.
MEG
Christine Daae el tudná énekelni, uram.
(Mindenki a távolabb álló CHRISTINE-re néz.)
FIRMIN
A kóristalány?
MEG
Nagyon jó tanártól vesz énekleckéket.
ANDRÉ
Kitõl?
CHRISTINE
Nem tudom, uram.
FIRMIN
Nem igaz!
(ANDRÉhoz) Na, mit szólsz hozzá? Teljes teltház és le kell mondanunk az elõadást.
GIRY
Uraim, engedjék meg, hogy énekeljen önöknek. Jó mestere van.
ANDRÉ (Kis szünet után.)
Nem bánom, tessék.
REYER
Akkor az ária az elejétõl, kisasszony.
Uraim, tessék.
CHRISTINE (bátortalanul)
Gondolj rám, õrizz meg engem a szenvedély múltán.
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz, s a szíved máshoz húz is tán,
kérlek, ne feledj el végleg, néha gondolj rám.
FIRMIN
André, az idegeim...
ANDRÉ (Érdeklõdve figyeli CHRISTINE produkcióját.)
Ne idegeskedj!
(A fények kialszanak, a díszlet átalakul, a folytatás már ...)
A BEMUTATÓ
CHRISTINE (magabiztosan)
Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem,
ezt te sem ígérted nekem.
Mégis õrizz meg egy képet
benn a szívedben.
Szép volt, boldog volt egy forró nyár,
de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár.
Gondolj rám, képzelj el engem,
ki megbékélten él, /árva ?? lányt,/
és megpróbál feledni téged, /ki benned élt, teveled ébredt,/
jobbat nem remél. /mindig csak rád várt./
Gondolj rám, akkor is gondolj rám,
ha ezer év is rég elszállt. /ha sok-sok év is rég elszállt./
Tudd, hogy soha nem volt perc,
míg nem gondoltam rád.
(Taps, bravózás. Ezek közül is kiemelkedik az ifjú RAOULé, aki az igazgatói páholyban ül.)
RAOUL
Lehet ez? Igen, ez Christine!
Bravó! Bravó!
Régen volt, Istenem, milyen rég,
hisz nem is emlékezhet rám.
Bennem mégis tisztán él az a bájos ifjú lány.
CHRISTINE
Sose bánd, hogy elhull a virág,
hisz ez a sors könyvében áll.
Látod, én csak ennyit kérek:
Emlékezz majd rám!
(Taps. Az ötös páholyból egy szál rózsa hullik CHRISTINE lábához.)
2. jelenet
(A színpad hátulról. A taps folytatódik, CHRISTINE-t látjuk hátulról, ahogy megköszöni a tapsot. A függöny összemegy, a táncoslányok odaszaladnak CHRISTINE-hez.)
REYER
Gratulálok, kisasszony!
GIRY
Rendben van, jó voltál. Õ is meg lesz elégedve.
(A kórusnak.) Ti elmehettek.
(A táncosoknak.) De ti rettenetesek voltatok ma este. Micsoda temps de cuisse! Micsoda rons de jambe! Gyerünk próbálni most!
(A balett-táncosok elhelyezkednek a próbateremben. CHRISTINE lassan elõrejön, láthatóvá válik az öltözõje. MEG követi õt. Amint CHRISTINE az öltözõjéhez ér, a semmibõl megszólal a FANTOM hangja.)
FANTOM
Bravi, bravi, bravissimi.
(CHRISTINE hallja a hangot, MEG nem.)
MEG
Christine, Christine!
FANTOM
Christine!
MEG
Nagyszerû volt! Ezt hogy csináltad?
Titkaid bár tudnám!
Senki sem hallott ennél szebbet!
Mondd, kitõl vettél leckét?
(CHRISTINE lassan belép az öltözõjébe, MEG követi.)
CHRISTINE
Apám egy angyalról mesélt.
Várom, hogy eljöjjön, rég.
Éreztem éneklés közben,
most is érzem még.
(Szinte transzállapotban.)
Itt van, és mégsem érhetsz hozzá.
Láthatatlan szellem.
Itt van és szólít édes hangján.
Nem hagy el már többé!
MEG
Christine, ez képzelgés pusztán,
lázálom csak, semmi más.
Minden, mit mondasz, kész rejtély,
félek máshol jársz.
CHRISTINE (Meg se hallja, extázisban van.)
Angyali hang, ki dallal õrzöl,
énreám szórj dicsfényt!
MEG (önmagának)
Miféle angyal ez?
KETTEN
Angyali hang, hadd lássam arcod!
Titkos és szép angyal!
CHRISTINE
Itt érzem most is õt!
MEG
Te reszketsz!
CHRISTINE
Itt van köztünk!
MEG
Az arcod falfehér!
CHRISTINE
Ez megrémít.
MEG
Nem kell félned!
(MADAME GIRY lép a szobába.)
GIRY
Meg Giry! Táncos vagy, nem? Akkor indulás gyakorolni!
(CHRISTINE-hez)
Kedvesem! Megkértek, hogy ezt adjam át neked.
CHRISTINE
Piros sál. A padlás. Kicsi Lotte...
(CHRISTINE hátra szalad átöltözni, eközben RAOUL, ANDRÉ, FIRMIN és MADAME FIRMIN közeledik az öltözõ felé. Az igazgatók jókedvûek, pezsgõznek.)
ANDRÉ
Bravúros beugrás! Egyszerûen bravúros!
FIRMIN
Micsoda megkönnyebbülés! Egy jegyet sem váltottak vissza!
MADAME FIRMIN
Te kapzsi!
ANDRÉ
Richard, azt hiszem, igazi tehetséget sikerült felfedeznünk Daae kisasszony személyében.
FIRMIN (CHRISINE öltözõjének ajtajára mutatva)
Hát itt is volnánk, Monsieur le Vicomte.
RAOUL
Hölgyem, uraim, ha nem vennék rossznéven, a továbbiakban lemondanék az önök kíséretérõl.
ANDRÉ
Ahogy óhajtja, Monsieur.
FIRMIN
Úgy látom, nem elõször találkoznak...
(RAOUL kopog az CHRISTINE öltözõjének az ajtaján.)
CHRISTINE
Szabad!
RAOUL
Christine Daae! Hová lett a piros sálad?
CHRISTINE
Monsieur?
RAOUL
Az nem lehet, hogy elveszítetted! Annyi fáradtságomba került, hogy... Tizennégy éves voltam, és csurom víz!
CHRISTINE
Mert berohantál a tengerbe a sálamért, hogy visszahozd! Ó, Raoul, hát te vagy az?
RAOUL
Christine!
Kicsi Lotte tûnõdik folyton...
CHRISTINE
Erre is emlékszel?
RAOUL
Kicsi Lotte, mit kérnél inkább, egy babát...
KETTEN
...vagy cipõt, vagy mást?
CHRISTINE
Vagy egy szép kis ruhát?
RAOUL
Azok a piknikek a padláson!
... Csokoládét?
CHRISTINE
A papa hegedült.
RAOUL
És mi rejtelmes északi legendákat olvastunk egymásnak.
CHRISTINE
"Kedvencem mégis - Lotte szólt -
Ha álmomban süt rám a hold,
és egy angyali hang itt benn dúdol egy dalt.
KETTEN
Az angyali hang itt benn dúdol egy dalt."
CHRISTINE
A papa azt mondta: "Ha meghalok, kislányom, akkor sem válunk el örökre egymástól. Egy angyal hangján üzenek neked."
Hát a papa meghalt, Raoul, és hozzám eljött a Zene Angyala!
RAOUL
Efelõl nincs kétségem! De most inkább menjünk vacsorázni!
CHRISTINE
Nem, Raoul! A Zene Angyala nagyon szigorú!
RAOUL
Jó, akkor majd nem maradunk sokáig!
CHRISTINE
Nem, Raoul! Már semmi sincs úgy, mint rég!
RAOUL
Igen, mert már rég át kellett volna öltöznöd. Én is hozom a kabátom, kicsi Lotte!
(Kimegy.)
CHRISTINE
Már semmi sincs úgy, ahogy régen volt... Raoul!
(RAOUL után szalad, de már nem találja. Visszamegy a szobájába. Sejtelmes zene, majd megszólal a FANTOM.)
FANTOM
Ostoba sznob! Nem érted rajong.
Õt csak a fény vonza.
Szemtelen szájhõs! Ma itt én gyõztem.
Nem vehet el tõlem!
CHRISTINE
Hallom a hangod, furcsa Angyal!
Hallgatok rád, szólíts!
Gyönge volt lelkem, nézd el, kérlek!
Lépj elõ hát, Mester!
FANTOM
Hízelgõ gyermek, lásd tisztán
a titkot, mi homályban tart!
Pillants a tükrödbe, Christine,
és ott rám lelsz majd!
(A FANTOM alakja láthatóvá válik a tükörben.)
CHRISTINE
Angyali Hang, hát látlak végre!
Énreám szórj dicsfényt!
Angyali Hang, ki dallal õrzöl,
lépj elõ, furcsa Angyal!
FANTOM
Itt van az Angyal, kit vártál.
Tõlem ne fél, érj csak hozzám!
(CHRISTINE elindul a fénylõ tükör felé. Ezalatt RAOUL visszaér, meglepõdve hallgatja a hangokat. Megpróbál bemenni, de az ajtó zárva.)
RAOUL
Mi ez a hang? Ki az? Ki van bent?
(A szobában a tükör megnyílik, mögötte pokoli fényben áll a FANTOM. Elõrenyúl, megragadja CHRISTINE csuklóját.)
FANTOM
Itt van az Angyal, kit vártál.
Tõlem ne fél, érj csak hozzám!
(CHRISTINE eltûnik a tükörben, az bezárul mögötte. Az öltözõ ajtaja hirtelen kinyílik, RAOUL belép az üres szobába.)
RAOUL
Christine! Christine! Angyal!
3. jelenet
A FÖLD ALATTI LABIRINTUS MAJD A REJTEKHELY
(A félhomályban kirajzolódik a FANTOM alakja, aki CHRISTINE-t vezeti egyre lejjebb és lejjebb az Operaház pincerendszerében a rejtekhely felé. A színpad egyik süllyesztõjében tûnnek el. Mécsesek mindenütt. CHRISTINE-t és a FANTOMot egy csónakban látjuk, amint lassan átszelik a földalatti tó párás vizét.)
CHRISTINE
Álmomban megjelent egy furcsa árny.
Hallottam énekét, hívó szavát.
Tán most is álmodom, mert érzem én,
a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él.
FANTOM
Jöjj hát és énekelj, így kell legyen.
Énhozzám tartozol, egy vagy velem.
Nem küzdhetsz ellenem, mert hív az éj.
A Fantom, ez a titokzatos lény rég benned él.
CHRISTINE
Ki arcod látta már, fél, míg csak él.
Álarcod én leszek.
FANTOM
És hangod én.
KETTEN
Lelkeddel egybeforr és szárnyra kél
a Fantom, ez a titokzatos lény
CHRISTINE
rég bennem él.
FANTOM
rég benned él.
KÓRUS (a színpadon kívülrõl)
Vigyázz! A Fantom újra itt jár!
Fuss hát! A Fantom újra itt jár!
FANTOM
Tudtad, hogy színigaz, mit álmodtál.
Eljõ egy éjszakán...
CHRISTINE
és rám talál.
KETTEN
Sejtelmes látomás, kit rejt a mély
a Fantom, ez a titokzatos lény
CHRISTINE
rég bennem él.
FANTOM
rég benned él.
Énekelj! Énekelj, ó Angyala a Zenémnek!
CHRISTINE
Itt él, rég bennem és a Fantom.
FANTOM
Énekelj!
(A dal egyre magasabbra kapaszkodik, ahogy a tetõpontjára ér, mi is megérkezünk a rejtekhelyre. Elöl orgona emelkedik ki a tóból.)
CHRISTINE
Ah...
FANTOM
Még énekelj!
CHRISTINE
Ah... Ah...
FANTOM
Énekelj, Angyal!
CHRISTINE
AH...
FANTOM
Még! Énekelj!
CHRISTINE
AH...
FANTOM
Énekelj! Énekelj nekem!
CHRISTINE
AH!
(CHRISTINE elájul. A FANTOM az orgonához ül, és magát kíséri.)
FANTOM
Itt vagy nálam, hol a muzsika trónja áll.
Ez a hely, mely a zenének épült, egy szentély, oltár.
Szent cél vár rád! Azért jöttél, hogy beteljesítsd.
Hangod hallani elég volt egyszer,
már tudtam, hogy zenémnek te adhatsz testet,
s most itt vagy, hogy szolgálj.
(A hangulat megváltozik. A FANTOM odamegy CHRISTINE-hez, és neki énekel.)
Árnyék száll ránk, vaksötét az éjjel,
eltölt mégis százezernyi képpel.
Képzeleted felgyúl és új utakra indul...
Selymes, gyengéd, éjjel minden lágyabb.
Érezd! Kérdezd! Sejti minden vágyad.
Nappal nincs varázs, fordulj el tõle, hogy lásd,
hideg fényében a lélek nem zenél.
De bûvös hangján szól hozzád az éj.
Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!
Semmivé lesz, mi önmagadba zárt.
Indulj hát, és a lelked égig száll...
Ahol most jársz, még soha nem jártál.
Tisztán, halkan megszólít az éjjel.
Hallgasd! Érezd! Átfog biztos kézzel.
Tompa félhomály lágyan bûvkörébe zár.
Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.
Most bársony hangján szól hozzád az éj.
Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!
Többé már semmi nem lesz az, mi volt!
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól...
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!
Kábít, csábít vonzó, édes mámor.
Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!
Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,
titkos erõt ad, hogy senkitõl se félj.
Az én zenémmel szól hozzád az éj.
(A FANTOM a tükörhöz vezeti a lányt, láthatóvá válik CHRISTINE és a FANTOM tükörképe. Látjuk, hogy a tükörkép-FANTOM megcsókolja CHRISTINE-t. A lány elájul, a FANTOM elkapja és gyengéden lefekteti.)
Énekelj, s a mûvem szárnyra kél!
Segíts, akkor megszólal az éj!
/Miklós Tibor fordítása
/Jöjj hát! Lépj át a vágy és bûvölet ajtaján!
/Égi hang, gyere töltsd meg a lelkemet fénnyel, dallal!
/Fáklyák fényén lásd, mit nem látott senki még!
/Járd be bánatom rejtekhelyét!
/Jöjj és ámulj, ha fölzeng a föld és az ég.
/Ó és minden egy dalt zeng.
/Távol, mélyen, rejtett út ködében
/zúgó csermely, csónak ring a szélben.
/Terhüket lerázzák a lomha léptû órák...
/Tûnõ fényben szárnyat bont az éjjel,
/Fölzeng minden bûvöt rejtõ éjben.
/Holdfény mossa arcod és elvész mind a gond,
/mely a napvilágnál kínzón rád talál,
/csak hallgass, míg az éj zenéje száll.
/Álmot látsz, hunyd le szemed, s lelked megtisztul!
/Csábít, hív, vár a boldog messzeség!
/Szárnyra kél lelked, könnyû, mint a szél...
/Ott jársz most, lásd, hol senki nem járt még.
/Lágyan átfon, érintése bársony.
/Hallgasd! Érezd! Tárd ki szomjas lelked!
/Képzeleted útján egy messzi-messzi táj.
/Hagyd, hogy elragadjon, miért is harcolnál?
/Csak álmodj, míg az éj zenéje száll.
/Jöjj, hisz vár rád egy ismeretlen, boldog föld!
/Nézd, a múlt szertefoszló köddé vált.
/Élni vágysz, félsz, hogy elpusztít e vágy...
/Álmod hív, és így jutsz el hozzám.
/Lázas, szédült, édes érintéssel
/érints engem, ajkam szomját oltsd el!
/A létezés csak álom, ha bûvös dallam szól.
/És e földöntúli áldott boldogság
/mind tiéd, míg az éj zenéje száll.
SÖTÉT
MÁSNAP REGGEL
(A FANTOM Mandarin-köntösében zenét szerez, CHRISTINE az ágyon fekszik. Ahogy a fény kigyullad, a FANTOMot látjuk, aki háttal ül az orgonánál, és õrjöngve játszik. Az asztalon az árverésen látott zenélõ doboz áll, megszólal, mire CHRISTINE felébred. A zene továbbra is a bûvölet hatása alatt tartja.)
CHRISTINE
Most már rémlik, volt egy tó,
sima tükrén sûrû, örvénylõ köd,
körben mécseslángok százával,
és volt egy csónak is...
A csónakban egy férfi ült.
(CHRISTINE észreveszi a FANTOMot.)
Ki ez a rejtelmes árnyék?
Tudnom kell, kit rejt a maszk!
(Alvást tettet, a FANTOM odamegy hozzá, mire CHRISTINE lerántja az álarcát. A FANTOM dühödten rátámad, CHRISTINE megijed az arcától.)
FANTOM
Pusztulj! Álnok kis vipera,
hitvány, aljas kis démon!
Ezt akartad látni talán?
Bûnhõdj, te hazug kétszínû kígyó!
Nem leszel szabad!
Rabom leszel már ezután!
Pusztulj! Bûnhõdj!
(Megnyugszik. A következõket elõbb iróniával, majd több melegséggel mondja.)
Nem gondoltad volna!
Látom, felfordult a gyomrod.
Nem bírsz rám nézni,
förtelmes korcsra, ki poklot jár,
de álmában mennybe vágyik.
Álmában...
Álmában...
Ám, Christine...
Most még félsz, de késõbb
sokkal többet látsz majd bennem
ocsmány szörnynél, oly szánalmas,
és még így is szépségrõl mer álmodni...
Álmodni...
Ó, Christine...
(Pillanatnyi szünet. A FANTOM nyúl a maszkért, a lány odaadja.)
Jöjj, most fölmegyünk!
Az a két bolond igazgató már biztos hiányol!
(A búvóhely a padlóba süllyed, ahogy a FANTOM és CHRISTINE távoznak.)
4. jelenet
(BUQUET jelenik meg az ötös páholyban, egy kötél van a kezében. A táncoslányok elõtt produkálja magát. MADAME GIRY is jelen van.)
BUQUET
A bõre pergamenpapír,
az orra helyén nem látsz mást,
csak puszta ûrt.
(Hogy bemutassa a Pandzsab-lasszó elleni védekezés módszerét, kezét a nyaka és a hurok közé emeli, majd szorosra húzza a kötelet. A táncoslányok kéjes borzongással tapsolják meg a mutatványt.)
Ha nem vagy elég óvatos,
ördögi lasszójával másvilágra küld!
(A színpad közepén egy csapóajtó nyílik meg, a padlóra árnyék vetül, ahogy a FANTOM kiemelkedik. A lányok egymás kezét fogva rémülten menekülnek. A FANTOM vezeti CHRISTINE-t, de közben tekintetét BUQUET-ra függeszti. Köpenyét CHRISTINE-re borítva kimennek, közben átad egy levelet MADAME GIRY-nek.)
GIRY
Félek, késõn jössz majd rá,
bölcsebb, hogyha errõl szót sem beszélsz!
Joseph Buquet, tartasd a szád!
Õ egy pillantással gyilkolni kész!
5. jelenet
AZ IGAZGATÓI SZOBA
(Asztal, székek, iratok. FIRMIN undorral olvas egy újságcikket.)
FIRMIN
"Döbbenet, ami történt!"
Azt mondja: "Döbbenet! Hol a mûvésznõ?
Hol lehet? Csupa kérdõjel!
Ez a furcsa ügy szinte rémisztõ!"
(Leteszi az újságot.)
Rosszul állunk, úgy látom.
Elfogy minden szopránom.
Egy kis haszna mégis van:
Pénzhegy áll a kasszában!
Mialatt az egyik felmond,
megszökik a másik nõ.
Kínos meglepetés, de a feltûnés
jól tejel!
Az ördög vigye Gluckot,
máris ugrott, mert a botrány itt a fõ!
(ANDRÉ viharzik be, feldúltan.)
ANDRÉ
Förtelem, amit mûvelnek!
Ez egy förtelem!
FIRMIN
André, higgadj le!
Az a hírverés zsebünk hizlalja!
Ingyen hírverés!
ANDRÉ
De ki megy színpadra?
FIRMIN
Rég álltak sorba több százan!
(Észre veszi az asztalon heverõ két levelet.)
Nézd, de furcsa! Postánk van!
(Az egyiket ANDRÉ kezébe adja, aki felbontja és olvassa.)
ANDRÉ
"Jó André, milyen pompás este!
Szép sikere volt Christine-nek.
Sokan nem siratták, ugye Carlottát!
Apropó: a kórus elég ügyes, viszont
üres ugrabugrálás a tánc!"
FIRMIN
"Jó Firmin, csak egy röpke kérdés:
A fizetésem hol késik?
Bosszantó igazán!
Postafordultán küldje el.
Imádkozni kezdhet, hogyha
nem tesz mindent parancsom szerint!"
KETTEN
Akárki is küldte ezt itt,
nem hiszem, hogy normális!
FIRMIN
Aláírás: O. F.
ANDRÉ
Ki az ördög ez?
KETTEN
(Egyszerre jönnek rá)
Szellemes!
FIRMIN
Az Operaház Fantomja!
ANDRÉ
Ez dirigálni akar!
FIRMIN
Kicsit zavar ez a bugris.
ANDRÉ
És még pénzt is várna érte!
KETTEN
Elég érdekes egy szellemtõl,
ez egyszerûen csak egy eszelõs!
(RAOUL érkezése szakítja félbe õket, õ is egy levelet lobogtat.)
RAOUL
Õ hol van?
ANDRÉ
Carlottát keresi?
RAOUL
Daae kisasszony! Õ hol van?
FIRMIN
Fogalmunk sincs!
RAOUL
Mondják meg rögtön!
Ha jól sejtem, ez önöktõl jött!
FIRMIN
Mi ez az egész?
ANDRÉ
Mit képzel?
FIRMIN
Rossz helyen jár.
RAOUL
Hát nincs itt mégsem?
FIRMIN
Miért lenne?
ANDRÉ
Persze, hogy nincs!
RAOUL
Uraim, elég!
Önök írták ezt itt, vagy nem?
(A két igazgató csodálkozva bámul.)
FIRMIN
Mi ez?
Elárulná végre nekem?
Nekünk...
(RAOUL átadja a levelet ANDRÉnak, aki olvassa:)
ANDRÉ
"Nem kell féltse Christine Daaét.
Az Angyali Hang vette õt szárnya alá,
és ajánlom, hogy kerülje õt!"
(A két igazgató zavarba jön.)
RAOUL
Nos, ha nem önök írták, akkor ki?
(CARLOTTA és PIANGI viharzanak be. A nõnél szintén levél, de õ sincs elragadtatva tõle.)
CARLOTTA
Õ hol van?
ANDRÉ
Hát újra itt?
CARLOTTA
Az a kis vicegróf...
CARLOTTA és PIANGI
hol van?
RAOUL
Mit akar ön?
CARLOTTA
Mit képzel, uram, hogy
nekem ilyen levelet küld?
FIRMIN (RAOULhoz)
Ön küldte tényleg?
RAOUL
Mit képzel?
ANDRÉ
Igen vagy nem?
CARLOTTA és PIANGI
Mégsem ön küldte?
RAOUL
Még szép hogy!
FIRMIN
Mi folyik itt?
CARLOTTA
Olyasmit állít, hogy
ezt itt nem ön küldte nekem?
RAOUL
Most akkor elárulja, mi ez, vagy nem?
(RAOUL elveszi a levelet és olvassa:)
"Az ön csillaga már leáldozott nálunk.
Christine Daae fog fellépni ön helyett ma este.
Ha bármit tenne ez ellen, annak súlyos ára lesz!"
(A két igazgatót kezdi fárasztani a túláradó cselszövés.)
ANDRÉ és FIRMIN
Mást se hallunk, csak hogy Christine!
Nekem ez egy kissé sok!
Christine itt, Christine ott,
lassan felmondok!
(MADAME GIRY jelenik meg váratlanul, MEG társaságában.)
GIRY
Christine Daae visszatért!
FIRMIN
No lám, az éjszakai mûsor véget ért...
ANDRÉ
Hol van egész pontosan?
GIRY
Gondoltam, jobb, ha haza megy.
MEG
Pihennie kell!
RAOUL
Látnom kell õt!
GIRY
Nem, Monsieur, nem fogad senkit!
CARLOTTA és PIANGI
Este már énekel?
GIRY
Ez az önöké!
CARLOTTA, PIANGI, RAOUL és ANDRÉ
Ide vele!
FIRMIN
(Megkaparintja a levelet)
Kérem!
(Felbontja és olvas. A hangja lassan átúszik a FANTOM hangjába.)
"Uraim, immár több szívélyes hangú üzenetet küldtem Önöknek, hogyan vezessék a színházamat. Nem követték az utasításaimat. Kapnak tõlem még egy utolsó lehetõséget."
FANTOM
Christine Daae nemrég visszatért.
Õ komoly mûvész, akit támogatni kell!
Úgy döntöttem hát, hogy az "Il Muto" premierjén
la Carlotta lesz az apród.
A grófnõt Daae kisasszony játsza el!
A grófnõ egy ifjú hölgy, aki szép és csupa báj,
az apród meg néma.
Ez mindenképp eszményi szereposztás, nemdebár?
Szokásos helyemrõl kísérem figyelemmel az elõadást: az ötös páholyból, amit önök üresen hagynak a számomra. Ha nem engedelmeskednek az utasításaimnak, számíthatnak egy minden képzeletet felülmúló katasztrófára!
FIRMIN
"Maradok legalázatosabb szolgája:
O. F."
MEG
Christine! Christine!
CARLOTTA
Christine!
ANDRÉ
Mi jöhet még?
CARLOTTA és PIANGI
Érte van az egész! Christine!
FIRMIN
Megáll az ész!
CARLOTTA
Õ küldte ezt itt!
(Ujjával rámutat)
A szerelmes Vicomte!
RAOUL
Ugyan! Micsoda agyrém!
ANDRÉ
Signora!
CARLOTTA
O traditori! O mentitori!
PIANGI
Hogy volt rá képes?
FIRMIN
Nagyon rossz vicc!
ANDRÉ
Szóba se jöhet!
FIRMIN
Signora!
ANDRÉ
Nem lehet más.
FIRMIN
Hisz ön a legjobb!
ANDRÉ
Signora!
FIRMIN
Felejtse el!
ANDRÉ
Itt még mi döntünk!
FIRMIN (bejelenti a jelenlévõknek)
Ma Christine Daae játsza a némát.
ANDRÉ
Az apródot.
FIRMIN és ANDRÉ
És ön pedig a fõszerepet.
PIANGI
Ez most már késõ!
CARLOTTA
Nekem ez kegyelembõl nem kell!
PIANGI
Így nem kell!
CARLOTTA
Nem fognak leszerelni ezzel!
PIANGI
Így nem kell!
CARLOTTA
Signori vero no.
CARLOTTA és PIANGI
Non, non voglio'
udire lasciatemi morire
o padre mio! Dio!
GIRY
Rút véget ér, ki szembeszáll!
CARLOTTA
Micsoda szégyen!
GIRY
Az angyal mindent hall és lát.
RAOUL
Christine!
Hová tûnt és miért?
CARLOTTA
Ezt túl sem élem!
MEG
Christine!
ANDRÉ és FIRMIN
Bocsásson meg nekünk!
CARLOTTA
Micsoda sértés!
ANDRÉ és FIRMIN
Látja, könyörögve kérjük...
GIRY
Ki ellentmond, hiába fut!
RAOUL és MEG
Látnom kell õt!
CARLOTTA
Abbandonata! Desiderata!
Osventurata! Disgraziata!
PIANGI
Micsoda szégyen! Felforr a vérem!
Ezt nem is értem! Micsoda stílus!
RAOUL
De merre járt?
GIRY
Az angyal mindent lát és tud!
ANDRÉ és FIRMIN
Signora, lépjen fel!
Ne legyen mártír!
CARLOTTA
Abbandonata!
PIANGI
Micsoda hangnem!
RAOUL, MEG, GIRY
Hány újabb meglepetés vár?
ANDRÉ, FIRMIN
Ön sztár!
CARLOTTA
Non vo'cantar!
PIANGI
Ez nekem fáj!
(Mindenki az igazgatókra figyel, akik kedveskedve fordulnak CARLOTTAhoz.)
ANDRÉ
A rajongói!
FIRMIN
Imádják önt!
CARLOTTA
Rám nincs már szükség,
hiszen itt ez a kis õstehetség!
ANDRÉ, FIRMIN
Signora, nem! Nekünk ön kell!
Prima Donna, egy nép imádja önt!
Fontolja meg, hisz ön a legszentebb bálvány!
ANDRÉ
Gondoljon rájuk, s mi megvédjük önt!
FIRMIN
El ne érje aljas ármány!
ANDRÉ, FIRMIN
Prima Donna, csak hódolat, mi jár!
ANDRÉ
Maradjon itt!
FIRMIN
Hisz látja, minden jegy elkelt!
ANDRÉ, FIRMIN, PIANGI
Kórusban zúgják az ön szép nevét:
"Jöjj, Prima Donna! Még! Még!"
(CARLOTTA szemmel láthatóan hagyja magát meggyõzni. Az igazgatók folytatják a kérlelést, a jelenlévõk közül mindenki másképp reagál az eseményekre.)
RAOUL
Christine hallott egy angyalt.
CARLOTTA
Prima Donna, hát énekelni kell!
Megtelt a ház,
ezrek és százezrek várják!
ANDRÉ, FIRMIN, PIANGI
Egy ilyen hanggal nem is lehet más,
csakis egy földi angyal!
GIRY
Christine, õ is hallotta
az Angyali Hangot!
CARLOTTA
Órákig állnak,
hogy lássák a nõt...
RAOUL
Beszélt egy Angyali Hangról!
ANDRÉ
Neki mi kellünk...
FIRMIN
Nekünk meg õ kell...
ANDRÉ, FIRMIN
Gyötrelmes, de így van ez.
CARLOTTA
Ünnepeljük õt, a dívát!
PIANGI
Ha õ nincs, opera sem lehet többé!
MEG
Angyal tán e szellem, vagy egy õrült?
RAOUL
Angyal vagy õrült?
CARLOTTA
Prima Donna, hát szárnyra kél a dal.
PIANGI
Minden hang égig szárnyal.
MEG
Mélybõl jött, vagy fent szárnyal?
GIRY
Szánalmas mind...
CARLOTTA
És ráadást nem kérnek mástól, csak tõlem!
RAOUL
Õrült elme, utasítást oszt!
GIRY
... aki képtelen felfogni az átok súlyát...
ANDRÉ, FIRMIN
Sírás, nagyjelenet...
Ez mind hétköznapi esemény.
PIANGI
Csak tõle kér ráadást a nézõ.
MEG
Átkokat szór vagy áldást hoz rá?
CARLOTTA
Estérõl estére ordít a nép:
"Szép Prima Donna, még! Még!"
GIRY
Nagy szörnyûség vár, sosem látott baj!
RAOUL
Christine érdekében...
PIANGI
Persze, felbõszíti...
MEG
szörnyen felbõszítik...
ANDRÉ, FIRMIN
És még rosszabb is lehet, annyi szent!
GIRY
Ha nem teljesítik a kérést.
RAOUL
...jobb, ha nem teljesítik a kérést.
PIANGI
...ha nem teljesítik a kérést.
MEG
...ha nem teljesítik a kérést.
ANDRÉ, FIRMIN
Ez már mégis furcsa,
kóristával küzd a híres Prima Donna,
ki gondolta volna?
Raoul és a szubrett, milyen pikáns duett...
Cáfolják ugyan, de így volt biztosan!
RAOUL, MEG
Christine-t meg kell, hogy védjük!
PIANGI
Hírnév! Meg kell, hogy védjük!
CARLOTTA
O fortunata non ancor abbandonata!
ANDRÉ, FIRMIN
Ha színdarabban látom, abszurdnak találom,
de adjunk zenét hozzá, máris tódulnak rá!
Csúfos bukás lenne minden más helyen,
de operának pompás!
RAOUL
Az ötös páholy!
GIRY
Az ötös páholy ura kegyetlen!
RAOUL
Az lesz a hely, hol megleckéztetem!
GIRY, MEG
Félek, hogy nem sejtik a végét.
ANDRÉ, FIRMIN
Prima Donna, egy nép imádja önt!
Fontolja meg, hisz ön a legszentebb bálvány!
CARLOTTA, PIANGI
Jaj, hurut, fájós torok, hazug direktorok,
ezer baj gyötör és életedre tör.
De nem lesz menedék, mert kivágom a cét,
ha operáról van szó!
GIRY, MEG
Rémes végzet les ránk...
RAOUL
Christine lesz az apród, Carlotta lesz a grófné.
GIRY
...így lesz, hogyha...
MEG
...így lesz, hogyha tán...
MIND
Újból azt halljuk, hogy ordít a nép:
"Szép Prima Donna, még! Még!
FANTOM
Ha háborút akartok, hát legyen háború! Ha nem engedelmeskedtek a parancsaimnak, a katasztrófa minden képzeletet felülmúl majd!
MIND
És még!"
6. jelenet
AZ "IL MUTO" NYITÁNYA
(Az operaház színpada. A vörös bársonyfüggöny leeresztve. ANDRÉ és FIRMIN a nézõteret lesi a bal páholy alól. RAOUL felbukkan mögöttük.)
RAOUL
Uraim, nyugodjanak meg és foglalják el a helyüket! Én addig átmegyek az ötös páholyba.
ANDRÉ
Bizonyos abban, Monsieur, hogy helyesen teszi?
RAOUL
Kedves Monsieur André! Szemmel láthatólag nincs is máshol üres hely, mint az ötös páholyban...
(Az igazgatók felmennek a bal oldali páholyba. RAOUL a színpadon keresztül elindul az ötös páholy felé.)
7. jelenet
ALBRIZZIO "IL MUTO" CÍMÛ OPERÁJÁNAK ELÕADÁSA
(A függöny szétmegy, 18. századi szalont látunk. A GRÓFNÉt CARLOTTA alakítja, SERAFIMOt, a cselédlánynak álcázott apródot CHRISTINE. A szobában két bizonytalan nemû figura: egy FODRÁSZ és egy ÉKSZERÉSZ. Az ÉKSZERÉSZ segédje MEG. Jelen van egy idõsebb HÖLGY is, a grófné bizalmasa. MEG kivételével mindnyájan élvezettel tárgyalják a GRÓFNÉ kalandját SERAFIMOval.)
HÖLGY
Úgy hírlik, a grófné szíve apródjáért ég.
ELSÕ PIPERKÕC
A gróf megtudja, lesz botrány!
MÁSODIK PIPERKÕC
A gróf egy kissé balfácán.
HÖLGY
Egy kétes légyott, nász itt, férj ott!
MIND
Szép, szép, szép!
Egy pásztoróra, úrnõ, szolga,
szép, szép, szép!
(A figyelem a páholyukban ülõ igazgatókra irányul.)
A PÁHOLYBAN
ANDRÉ
Hát igen! A jó öreg operák!
FIRMIN
A jó öreg díszletek!
ANDRÉ
A jó öreg énekesek...
FIRMIN
Minden képzeletet felülmúló katasztrófa? Hát nevetséges!
A SZÍNPADON
CARLOTTA (GRÓFNÉ)
Serafimo, hisz ez álca pompás!
(Kopogás)
De ki lehet ez?
DON ATTILIO
Itt a kicsi férjed, nyiss hát ajtót!
A PÁHOLYBAN
ANDRÉ
Micsoda teltház!
FIRMIN
Minden képzeletet felülmúló katasztrófa! Nevetséges!
A SZÍNPADON
DON ATTILIO
Drágám! Angliába szólít néhány államügy. Itt ez a lány majd felügyel rád. (Félre) Bár szívesebben vinném magammal!
CARLOTTA (GRÓFNÉ) (Félre)
A vén bolond elutazik!
DON ATTILIO (Félre)
Ifjú hitvesem megcsal, ezt gyanítom. Nem utazom, inkább elbújok ott, s lesben állok!
Adio!
CARLOTTA (GRÓFNÉ)
Adio!
KETTEN
Adio!
CARLOTTA (GRÓFNÉ)
Serafimo! Nem kell ez álca rád!
Egy szót sem szólhatsz! Hát csókra nyújtsd a szádat inkább!
Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha (stb.)
Jobb egy lázas, mint egy "házastársas" nász!
CARLOTTA (GRÓFNÉ) ÉS A KÓRUS
Vén hibbant, mit sem sejt! Ha, ha, ha (stb.)
Ó, ha tudná, háza mennyi titkot rejt!
(CARLOTTA kiereszt néhány koloratúrát. A zenébe belopódzik a FANTOM témája. Hirtelen a semmibõl felharsan a FANTOM hangja.)
FANTOM
Az ötös páholy üres legyen! Ezt parancsoltam!
(Vérfagyasztó szünet. Általános zavarodottság. CHRISTINE félelemmel telve áll.)
MEG
Vigyázz! A Fantom újra itt jár!
CHRISTINE
Ez õ! Tudom, ez õ!
CARLOTTA (Ráripakodik CHRISTINE-re)
A te szereped néma, te kis béka!
FANTOM
Béka, Madame? Talán inkább ön a béka!
(A zavar riadalommá fokozódik. A közönség morajlik.)
CARLOTTA (A karmesterhez)
Maestro! Vissza az én recitativómhoz!
CARLOTTA (GRÓFNÉ)
Serafimo! Nem kell ez álca rád!
(Dühösen letépi CHRISTINE parókáját.)
Egy szót sem szólhatsz, hát csókra nyújtsd a...
Brekk!
(Ének helyett egy brekegõ hang hagyja el a torkát. Döbbent csend. CARLOTTA szintén elképedve áll, de erõt vesz magán, és folytatja. Újabb zavaró hang hallatszik: a FANTOM nevetése elõbb halkan, majd egyre hisztérikusabban.)
CARLOTTA (GRÓFNÉ)
Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha, ha, ha!
Brekk, brekk, brekk...
(Az igazgatók leállítják a zenét. A nézõtéren végighullámzik a döbbenet. Miközben a brekegés folytatódik, a FANTOM nevetése erõsödik, majd minden hangzavart túlharsog. CARLOTTA zokog.)
CARLOTTA
Non posso piu...
Nem tudom folytatni...
Nem tudok énekelni...
Nem tudok énekelni!
(ANDRÉ és FIRMIN besietnek a színpadra. A CARLOTTAt támogatja PIANGI karjaiba, aki kivezeti a nõt, FIRMIN pedig kiáll a nézõk elé.)
FIRMIN
Hölgyeim és uraim, a bocsánatukért esedezünk! Az elõadást tíz percen belül folytatjuk...
(Szavait az ötös páholy felé intézi.)
... amikor is Christine Daae kisasszony veszi át a grófnõ szerepét.
CHRISTINE
Raoul!
RAOUL
Nyugodj meg, Christine! Veled vagyok!
ANDRÉ (rögtönöz)
Hölgyeim és uraim! Addig is ajánljuk figyelmükbe a balettot az opera harmadik felvonásából!
(A karmesternek)
Maestro! Elõre hozzuk a balettot! A balettot! Most!
(Az igazgatók kimennek, a zene újraindul. A táncosok mögött a háttérben egy erdei tisztás képe ereszkedik le. A Nimfák tánca elkezdõdik. Hátul a függöny mögött a FANTOM vészjósló árnyékát látjuk. MEG észreveszi és felsikolt. Joseph Buquet felakasztott holtteste válik láthatóvá. RAOUL kirohan a páholyból. Kitör a pánik.)
CHRISTINE
Raoul! Raoul!
RAOUL
Christine, gyere velem!
CHRISTINE
Menjünk fel a tetõre! Ott biztonságban leszünk!
(FIRMIN megpróbálja lecsillapítani a közönséget, közben mûszakiak, tûzoltók stb. lepik el a színpadot.)
FIRMIN
Hölgyeim és uraim! Kérem, maradjanak a helyükön! Õrizzék meg a nyugalmukat! Csak egy kis baleset történt! Egy egyszerû baleset...
(A zûrzavarban elsötétül a színpad.)
8. jelenet
A TETÕN
(Az Operaház kupolája, tetején a Gyõzedelmes Apolló szobra. Az alkonyi égen csillagok. Körben háztetõk, lámpák, templomtornyok a távolban. Párizs éjjel. A lépcsõházból világosság szûrõdik fel. RAOUL és CHRISTINE érkeznek sietve, a lány félõrült a rémülettõl, a fiú folyton a szavába vág, hogy nyugtatni próbálja.)
RAOUL
Miért hoztál fel ide?
CHRISTINE
Veszélyben voltunk!
RAOUL
Ránk várnak lenn!
CHRISTINE
A Fantom! Ott könnyen megtalál!
RAOUL
Christine, ezt nem mondd!
CHRISTINE
Végez velem!
RAOUL
Ne gondolj erre!
CHRISTINE
Vérszomjas gyilkos! Nem fél senkitõl.
RAOUL
Lázálom! El fog tûnni!
CHRISTINE
Az Operaház Fantomja ha kell, hát újra öl!
RAOUL
Hidd el, hogy ez az egész csak mese,
mert nincs, nem létezik a Fantom!
CHRISTINE
Ember vagy állat ez? Gyilkol, ha kell!
RAOUL
Ember vagy állat ez? Piszkos kis árny!
CHRISTINE
Mindenhol megtalál! Hogy bújjak el?
RAOUL
Törvényen kívül áll, úgy véli tán!
KETTEN
Sejtelmes látomás, kit rejt a mély.
A Fantom, ez a titokzatos lény
CHRISTINE
rég bennem él.
RAOUL
rég benned él.
Ne félj! Csak képzelgés a Fantom!
CHRISTINE
Raoul, ott jártam!
Nála jártam, a rejtekén,
ahol minden kis fényt
lassan elnyel a mélység...
mélység...
Raoul, én láttam!
Még az arcát is láttam én!
Bárcsak feledni tudnám, de nem megy,
mert formátlan, borzalmas arc,
amit elrejt a mélység...
mélység...
(Transzban, majd egyre nagyobb elragadtatással.)
Ám ha szólt, mégis átjárt ez a fénylõ hang,
aztán szárnyára vett egy bûvös dal,
bennem zengett, s a lelkem égig szállt!
Ilyet még soha nem éreztem tán.
RAOUL
Amit hallottál, álom volt csupán!
CHRISTINE
De milyen más, amit két szemében látsz...
Csak fájdalom, esdeklés és rajongás.
RAOUL
Christine! Christine!
FANTOM (nem látjuk)
Christine!
CHRISTINE
Mi volt ez?
(A pillantásuk újra találkozik, a hangulat megváltozik.)
RAOUL
Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív!
Ne félj, nem bánthat senki!
Jöjj hozzám megpihenni!
Rémült órák könnyét én felszárítom mind.
Ne félj, melletted állok,
csak egy szavadra várok!
CHRISTINE
Nézz rám mindig ilyen égõ szemmel!
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek!
Ölelj át, és múlik már az éj!
Csak ennyit kérek én.
RAOUL
Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
Nincs több lidérces álom
a két karom ha átfon.
CHRISTINE
Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék!
És még az kell, hogy itt légy,
hogy elbújtass és megvédj.
RAOUL
Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek most és mindig!
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek én!
CHRISTINE
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Hívj, s én nem hagylak el soha már!
KETTEN
Írd át lángbetûkkel sorsom könyvét!
CHRISTINE
Mondd, hogy szeretsz!
RAOUL
Ez nem nehéz!
KETTEN
Szeress, csak ennyit kérek én!
Ezután már mindig légy enyém!
Szeress, csak ennyit kérek én!
(Megcsókolják egymást. Hirtelen a színpadon kívülrõl egy kíntorna hangját halljuk, Christine felocsúdik az álmodozásból.)
CHRISTINE
Mennem kell, biztos türelmetlenek!
Várj meg, Raoul!
RAOUL
A sírig várnék!
CHRISTINE
Rendelj gyorsan hintót!
Légy a hátsó ajtónál!
RAOUL
Nincs több lidérces álom
a két karom ha átfon!
(Kisietnek. A FANTOM felemelkedik a szobor mellõl.)
FANTOM
Tõlem kaptál szárnyat. Emlékezz csak rá!
És most ez rá a válasz,
hogy elárulsz és megcsalsz!
Õ se tudna rólad, ha nem fedezlek fel!
Christine...
Christine...
CHRISTINE, RAOUL (színpadon kívül)
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Kérj, s én nem hagylak el soha már!
Szólíts kedvesednek most és mindig!
FANTOM
Amíg élsz, a bosszúm elkísér!
Szenvedj, csak ezt kívánok én!
(A tetõ eltûnik, nagy tapsot hallunk. Az Opera függönye összemegy, a fõszereplõk kijönnek meghajolni, CHRISTINE jól láthatóan CARLOTTA jelmezben van.)
Menj!
(A FANTOM egy gyújtózsinór segítségével lerobbantja a csillárt, az pedig leszakad hatalmas villanás és dördülés kíséretében.)
VÉGE AZ ELSÕ FELVONÁSNAK
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
